A lakásfelújítás paródiáját adták elő a „szakemberek”

A vályogházépítésről vitáztak az építészek; egy egyszerű padlófelújítás is komoly gondot okozott „Hinnye szaktársnak” és társainak.

Az előadáshoz számosan szóltak hozzá. Az első felszólaló Tóth Kálmán volt, aki Bierbauer Virgilt a falusi ház új harcosaként üdvözölte. Szerinte a műegyetemen osztályt kellene létesíteni, amely a falu építészetével foglalkozik. Keresse meg az egylet a kultuszminisztert a faluépítészet kérdésének intézményes ápolása érdekében.

Schmitterer Jenőt az előadó közlései meggyőzték arról, hogy a magyar falu hagyományos építési módja mellé állni szociális kötelesség, mégis kívánatosnak tartja, hogy az építésnél egészségügyi szempontokra a legmesszebbmenő figyelemmel kell lenni. Az ablakok legyenek nagyméretűek, az alapfalak téglából vagy kőből épüljenek, a padozat pedig fenyőfából készüljön, ne pedig tapasztással. Jablonszky Ferenc szerint is jó a vályogfalú ház és a betegséget szerinte sem a vályog, hanem az egészségtelen háztartás okozza.

Thomas Antal azt állítja, hogy sok esetben jobb a vályog, mint a tégla és csak a szigetelés hiánya okoz bajt. S. Hoffer Imre szerint a döngölt falazat jobb, mint a vályog. Óvatosságra int a költségek tekintetében. Ezek szerinte lényegesen nagyobbak lesznek az előadó részéről megjelölteknél, mert a bandák nem fizetnek adót, a szakiparosok, akik az építést végezni fogják, viszont adófizetők. Bálint Sándor kiszámolta, hogy a vályogépítés 30 százalékos megtakarítást jelent a téglával szemben. Benghardt Ákos azt a javaslatot tette, hogy az egylet tagjai saját erejükből alapítsanak intézményt a vályogépítés állandó tanulmányozására. Dr. Kotsis Endre műegyetemi tanár is a vályogépítés megtartása mellett foglalt állást, kívánatosnak mondja azonban, hogy a vályoggal ne állítsák szembe a téglát. Szerinte a nádfödél megszűnése onnan ered, hogy a lecsapolások folytán a nád fölötte megritkult és a minősége is megromlott.

Az ankét dr. Bierbauer zárószavai után elhatározta, hogy küldöttség útján a falusi házépítés hagyományos módszereinek pártfogását kéri a kormánytól, továbbá intézet felállítását is, amely a korszerű javítások lehetőségeit tanulmányozza és hirdesse.

(1938. november 26., 7. oldal)

„Hinnye szaktárs” és társai

A szomszéd örömmel újságolta:
– Képzelje lakótárs, megcsinálják a padlómat!
– Szívből gratulálok – mondtam őszintén rózsadombi szomszédomnak, mert ismerem a történet kezdetét, amely alig tízéves távlatra nyúlik vissza. Akkoriban kereste fel a szomszédomat valamely hivatalos ügyben a lakások állagának hivatalos ellenőre, aki rálépett egy parkett-kockára, a parkett-kocka halkan lesüllyedt s az ellenőr felkiáltott: – Itt alighanem gomba van!...

Nem sokkal a felfedezés első évfordulója után megjelent szomszédomnál egy fiatalember, kifeszítette azt a gyanús parkett-kockát, amely az ellenőr lábai alatt lesüppedt és magával vitte: – Laboratóriumi vizsgálat alá vetjük a fickót!

A fenyegetést tett követte, hónapok múlva szomszédom újabb értesítést kapott, amely szerint lakása padlózatát ártalmas gomba támadta meg, a padlózat gyógyító beavatkozásra szorul. Múltak az évek, a padlóban tenyésző gomba betöltötte biológiai hivatását és halkan elszaporodott, minek következtében a lakásban mindenki billegve járt, mint egy zongora billentyűin.

Kilenc évvel a felfedezés után megjelent szomszédomnál három szigorú férfiú és kijelentették: – Gomba ügyben..

A három szakértő megállapította, hogy a padló fertőtlenítését és részleges kicserélését nem lehet tovább halogatni – egy évtizednél tovább nem lehet tűrni a gomba garázdálkodását –, s kitűzték a munkálatok megkezdésének napját. Ez a nap szombatra esett.

Szombaton hajnalban fél tízkor megérkezett két jókedélyű ember, lengedező törköly illattal és némi szerszámmal. A bajuszos, aki a kéttagú delegáció vezetőjének bizonyult, lábával megtapogatta a mozgékony parkettákat és ezt mondta: – Hinnye...

Többet nem mondott, mert eszébe jutott, hogy a központban elfelejtették fölszerelni a következő héten esedékes villamosjegyekkel, amiatt eltávozott, mindössze a segédmunkásának szólt oda közvetlen hangon: – Hinnye csak, szombat van... Ma már nem érdemes rákapcsolni.

Hétfőn elkezdődtek a munkálatok, úgy kilenc óra tájban, amikor a bajuszos mester – nevezzük a továbbiakban Hinnye szaktársnak – felfeszítette az első vakpadlót és felkiáltott: – Hinnye, hiszen ez megrohadt...

Ez a felfedezés némileg visszavetette a munkát, de három nap múlva két kis szobában biztató jelek mutatkoztak. Szomszédom és családja térdig járt a töltelék-salakban, amelynek fertőtlenítését a következő napokra tűzte ki Hinnye szaktárs, későbbre az újabb vakpadlózást s a művelet koronáját, az új parkett lerakását.

A kitűzött napon Hinnye szaktárs és hűséges segítsége megjelent a szomszédéknál s késő délutánig szívogatta cigarettáit, mivel az alapanyagot szállító teherautó késlekedett. Este hatkor megérkezett az autó és vele az alapanyag, a szép sárga fenyődeszka, amelyet Hinnye szaktárs utasítására az udvaron helyeztek el.

Az alapanyaggal együtt érkezett a szapora őszi eső, amelynek a friss fenyődeszkára gyakorolt előnytelen befogását a szomszéd szóvá is tette. Hinnye szaktárs megadóan bólogatott: – Hinnye az ántiját... Igaza van.,.

A deszka mindezek ellenére maradt az udvaron még két napig, mert közben meghozták az oltatlan meszet, amelyet ugyancsak az udvaron helyeztek el, ahol az oltatlan mész a szapora őszi eső hatására csöndben füstölögni kezdett. Megoltódott.

Hinnye szaktárs úgy vélte, hogy amíg az új meszet kihozzák, addig is tenni kell valamit. Tett is... Máglyába rakta a korhadt és megsemmisítésre ítélt deszkahulladékot és alágyújtott. Szép kis tűz keletkezett, amelyet az esőre való tekintettel Hinnye szaktárs magára hagyott, hiszen az eső úgyis eloltja. Nagy volt azonban a meglepetése, amikor kisült, hogy a tűz megbirkózott a szapora őszi esővel és belekapott a szép sárga fenyődeszkába.

– Hinnye a teremtésit – mondta Hinnye szaktárs, amiből látni lehetett, hogy nem hagyta hidegen a dolog. Némi pótlás árán ugyan felrakták a vakpadlót, miután szomszédom bátortalanul megkérdezte, hogy a lépcsőházban várakozó parkett-kötegekkel mi lesz?

– Hinnye – mondta Hinnye szaktárs –, hiszen az nem tartozik ránk. Mink csak vakpadlósok vagyunk, a parkettás az más...

Még elszívogatta a cigarettáit addig az időpontig, amíg a fájront ideje elérkezett, majd szerszámait egy aktatáskába rakva – mivel a többi szerszámot szomszédomtól kölcsönözte s kiállt a huzatos folyosóra. Szomszédom gyanakodva kérdezte:
– Valamire várni tetszik?
– Hinnye, hát az autóra – mondta kedvesen Hinnye szaktárs. – Csak nem cepekedek ennyi cuccal gyalog...

Később megérkezett a háromtonnás, amely elszállította Hinnye szaktársat és csekély szerszámait. Ezután való napokban ismét megjelent a három szigorú férfiú, végigjárták a friss vakpadlót, kis ideig meghitten tanácskoztak, majd kijelentették: – Ez kész!

A rövid és tömör kijelentést követően megjelent egy másik bajuszos, akit a rövidség kedvéért nevezzünk Értem szaktársnak, mert ezzel lépett be. mint egy színész a nagy monológ kezdetén a színre: – Ez kész!... Értem... Most felrakom a parkettát... Értem

Fűrészt és padot kért kölcsön, mert ugyebár minek a szerszámokat cipelni, majd munkához látott. Az első szög, amellyel a parkettát a helyére akarta szögezni, lágyan elhajolt, mintha viaszból kovácsolták volna. Értem szaktárs Így vélekedett: – Ez elgörbült... Értem...

Miután a harmadik és az ötödik szög is elgörbült, Értem szaktárs letette a szerszámot, civilbe öltözött és jelentkezett a szomszédnál: – A szög minősége gyönge... Ki kell cserélni... Értem...

Ezzel elment... Szöget cserélni hazánkban a jelek szerint bonyolult vállalkozás, mert Értem szaktárs csak másnap délben jelentkezett, de akkor derűs ábrázattal: – Sikerült... Értem?

És munkáihoz látott. Szomszédom, akivel ma találkoztam az utcán, kissé fakó mosollyal újságolta, hogy a két kis szobában sikeresen lezajlott a parkettázás alig tíz nap alatt, most már csak a gyalusokat várja. Együttérző fejbólintásomra szórakozottan köhintett: – Hinnye... Értem?...

Baróti Géza (1965. november 26. 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!