A lakásfelújítás paródiáját adták elő a „szakemberek”

A vályogházépítésről vitáztak az építészek; egy egyszerű padlófelújítás is komoly gondot okozott „Hinnye szaktársnak” és társainak.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Rehabilitálja az ősi vályogépítést a szakértő mérnökök ankétja

Rendkívül érdekes ankétot tartottak a Magyar Mérnök- és Építészegylet építőszakosztályában a magyar tanyavilág építészetéről. A vitát Padányi-Gulyás Jenő elnök felhívására dr. Bierbauer Virgil, az ismert építész vezette be. Utalt a falu nagy kérdései iránt felébredt intenzív érdeklődésre, majd megállapította, hogy a magyar falu, a magyar Alföld városainak építőanyag a föld, építési módszerei a vertfal, a vályog és a kavicsos építés. A házakat négy-öt emberből álló bandák építik, az épületek átlag 750 köbméter térfogatot foglalnak el, egy köbméter falazat ára mintegy 2,50 pengő, amit természetben fizetnek az építtetők, búzában, szalonnában, kenyérben. Ez ellen az építési mód ellen kifogást tenni nem lehet. Köztudomású, hogy a vályogfal jobb hőtartó, mint a tégla és csak a széltében elterjedt babona tartja a vályogházat dohosnak, egészségtelennek. Kellő fenntartás, szellőzés, tisztántartás mellett a vályogház éppen olyan egészséges, mint a téglából épült.

A magyar kormány 45 000 falusi ház építését vette tervbe. Ez a terv csak vályogfalú, olcsó építési mód mellett valósítható meg, mert a tégla csaknem kétszeresére emelné a költségeket. Az előadó szerint a hazai törzsökös építőmódszerek tudományos vizsgálatával, korszerű javításával kiváló eredmények volnának elérhetők. Szerinte azok a földanyagok a legalkalmasabb a falusi házak építésére, amelyeknél a kolloid-anyagok nem érik el a 20 százalékot. Sajnálatosnak mondja, hogy a nádfedél csaknem teljesen megszűnt, mert ez a fedési mód szép ás jó is.

Az előadáshoz számosan szóltak hozzá. Az első felszólaló Tóth Kálmán volt, aki Bierbauer Virgilt a falusi ház új harcosaként üdvözölte. Szerinte a műegyetemen osztályt kellene létesíteni, amely a falu építészetével foglalkozik. Keresse meg az egylet a kultuszminisztert a faluépítészet kérdésének intézményes ápolása érdekében.

Schmitterer Jenőt az előadó közlései meggyőzték arról, hogy a magyar falu hagyományos építési módja mellé állni szociális kötelesség, mégis kívánatosnak tartja, hogy az építésnél egészségügyi szempontokra a legmesszebbmenő figyelemmel kell lenni. Az ablakok legyenek nagyméretűek, az alapfalak téglából vagy kőből épüljenek, a padozat pedig fenyőfából készüljön, ne pedig tapasztással. Jablonszky Ferenc szerint is jó a vályogfalú ház és a betegséget szerinte sem a vályog, hanem az egészségtelen háztartás okozza.

Thomas Antal azt állítja, hogy sok esetben jobb a vályog, mint a tégla és csak a szigetelés hiánya okoz bajt. S. Hoffer Imre szerint a döngölt falazat jobb, mint a vályog. Óvatosságra int a költségek tekintetében. Ezek szerinte lényegesen nagyobbak lesznek az előadó részéről megjelölteknél, mert a bandák nem fizetnek adót, a szakiparosok, akik az építést végezni fogják, viszont adófizetők. Bálint Sándor kiszámolta, hogy a vályogépítés 30 százalékos megtakarítást jelent a téglával szemben. Benghardt Ákos azt a javaslatot tette, hogy az egylet tagjai saját erejükből alapítsanak intézményt a vályogépítés állandó tanulmányozására. Dr. Kotsis Endre műegyetemi tanár is a vályogépítés megtartása mellett foglalt állást, kívánatosnak mondja azonban, hogy a vályoggal ne állítsák szembe a téglát. Szerinte a nádfödél megszűnése onnan ered, hogy a lecsapolások folytán a nád fölötte megritkult és a minősége is megromlott.

Az ankét dr. Bierbauer zárószavai után elhatározta, hogy küldöttség útján a falusi házépítés hagyományos módszereinek pártfogását kéri a kormánytól, továbbá intézet felállítását is, amely a korszerű javítások lehetőségeit tanulmányozza és hirdesse.

(1938. november 26., 7. oldal)

„Hinnye szaktárs” és társai

A szomszéd örömmel újságolta:
– Képzelje lakótárs, megcsinálják a padlómat!
– Szívből gratulálok – mondtam őszintén rózsadombi szomszédomnak, mert ismerem a történet kezdetét, amely alig tízéves távlatra nyúlik vissza. Akkoriban kereste fel a szomszédomat valamely hivatalos ügyben a lakások állagának hivatalos ellenőre, aki rálépett egy parkett-kockára, a parkett-kocka halkan lesüllyedt s az ellenőr felkiáltott: – Itt alighanem gomba van!...

Nem sokkal a felfedezés első évfordulója után megjelent szomszédomnál egy fiatalember, kifeszítette azt a gyanús parkett-kockát, amely az ellenőr lábai alatt lesüppedt és magával vitte: – Laboratóriumi vizsgálat alá vetjük a fickót!

A fenyegetést tett követte, hónapok múlva szomszédom újabb értesítést kapott, amely szerint lakása padlózatát ártalmas gomba támadta meg, a padlózat gyógyító beavatkozásra szorul. Múltak az évek, a padlóban tenyésző gomba betöltötte biológiai hivatását és halkan elszaporodott, minek következtében a lakásban mindenki billegve járt, mint egy zongora billentyűin.

Kilenc évvel a felfedezés után megjelent szomszédomnál három szigorú férfiú és kijelentették: – Gomba ügyben..

A három szakértő megállapította, hogy a padló fertőtlenítését és részleges kicserélését nem lehet tovább halogatni – egy évtizednél tovább nem lehet tűrni a gomba garázdálkodását –, s kitűzték a munkálatok megkezdésének napját. Ez a nap szombatra esett.

Szombaton hajnalban fél tízkor megérkezett két jókedélyű ember, lengedező törköly illattal és némi szerszámmal. A bajuszos, aki a kéttagú delegáció vezetőjének bizonyult, lábával megtapogatta a mozgékony parkettákat és ezt mondta: – Hinnye...

Többet nem mondott, mert eszébe jutott, hogy a központban elfelejtették fölszerelni a következő héten esedékes villamosjegyekkel, amiatt eltávozott, mindössze a segédmunkásának szólt oda közvetlen hangon: – Hinnye csak, szombat van... Ma már nem érdemes rákapcsolni.

Hétfőn elkezdődtek a munkálatok, úgy kilenc óra tájban, amikor a bajuszos mester – nevezzük a továbbiakban Hinnye szaktársnak – felfeszítette az első vakpadlót és felkiáltott: – Hinnye, hiszen ez megrohadt...

Ez a felfedezés némileg visszavetette a munkát, de három nap múlva két kis szobában biztató jelek mutatkoztak. Szomszédom és családja térdig járt a töltelék-salakban, amelynek fertőtlenítését a következő napokra tűzte ki Hinnye szaktárs, későbbre az újabb vakpadlózást s a művelet koronáját, az új parkett lerakását.

A kitűzött napon Hinnye szaktárs és hűséges segítsége megjelent a szomszédéknál s késő délutánig szívogatta cigarettáit, mivel az alapanyagot szállító teherautó késlekedett. Este hatkor megérkezett az autó és vele az alapanyag, a szép sárga fenyődeszka, amelyet Hinnye szaktárs utasítására az udvaron helyeztek el.

Az alapanyaggal együtt érkezett a szapora őszi eső, amelynek a friss fenyődeszkára gyakorolt előnytelen befogását a szomszéd szóvá is tette. Hinnye szaktárs megadóan bólogatott: – Hinnye az ántiját... Igaza van.,.

A deszka mindezek ellenére maradt az udvaron még két napig, mert közben meghozták az oltatlan meszet, amelyet ugyancsak az udvaron helyeztek el, ahol az oltatlan mész a szapora őszi eső hatására csöndben füstölögni kezdett. Megoltódott.

Hinnye szaktárs úgy vélte, hogy amíg az új meszet kihozzák, addig is tenni kell valamit. Tett is... Máglyába rakta a korhadt és megsemmisítésre ítélt deszkahulladékot és alágyújtott. Szép kis tűz keletkezett, amelyet az esőre való tekintettel Hinnye szaktárs magára hagyott, hiszen az eső úgyis eloltja. Nagy volt azonban a meglepetése, amikor kisült, hogy a tűz megbirkózott a szapora őszi esővel és belekapott a szép sárga fenyődeszkába.

– Hinnye a teremtésit – mondta Hinnye szaktárs, amiből látni lehetett, hogy nem hagyta hidegen a dolog. Némi pótlás árán ugyan felrakták a vakpadlót, miután szomszédom bátortalanul megkérdezte, hogy a lépcsőházban várakozó parkett-kötegekkel mi lesz?

– Hinnye – mondta Hinnye szaktárs –, hiszen az nem tartozik ránk. Mink csak vakpadlósok vagyunk, a parkettás az más...

Még elszívogatta a cigarettáit addig az időpontig, amíg a fájront ideje elérkezett, majd szerszámait egy aktatáskába rakva – mivel a többi szerszámot szomszédomtól kölcsönözte s kiállt a huzatos folyosóra. Szomszédom gyanakodva kérdezte:
– Valamire várni tetszik?
– Hinnye, hát az autóra – mondta kedvesen Hinnye szaktárs. – Csak nem cepekedek ennyi cuccal gyalog...

Később megérkezett a háromtonnás, amely elszállította Hinnye szaktársat és csekély szerszámait. Ezután való napokban ismét megjelent a három szigorú férfiú, végigjárták a friss vakpadlót, kis ideig meghitten tanácskoztak, majd kijelentették: – Ez kész!

A rövid és tömör kijelentést követően megjelent egy másik bajuszos, akit a rövidség kedvéért nevezzünk Értem szaktársnak, mert ezzel lépett be. mint egy színész a nagy monológ kezdetén a színre: – Ez kész!... Értem... Most felrakom a parkettát... Értem

Fűrészt és padot kért kölcsön, mert ugyebár minek a szerszámokat cipelni, majd munkához látott. Az első szög, amellyel a parkettát a helyére akarta szögezni, lágyan elhajolt, mintha viaszból kovácsolták volna. Értem szaktárs Így vélekedett: – Ez elgörbült... Értem...

Miután a harmadik és az ötödik szög is elgörbült, Értem szaktárs letette a szerszámot, civilbe öltözött és jelentkezett a szomszédnál: – A szög minősége gyönge... Ki kell cserélni... Értem...

Ezzel elment... Szöget cserélni hazánkban a jelek szerint bonyolult vállalkozás, mert Értem szaktárs csak másnap délben jelentkezett, de akkor derűs ábrázattal: – Sikerült... Értem?

És munkáihoz látott. Szomszédom, akivel ma találkoztam az utcán, kissé fakó mosollyal újságolta, hogy a két kis szobában sikeresen lezajlott a parkettázás alig tíz nap alatt, most már csak a gyalusokat várja. Együttérző fejbólintásomra szórakozottan köhintett: – Hinnye... Értem?...

Baróti Géza (1965. november 26. 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!