Az előadáshoz számosan szóltak hozzá. Az első felszólaló Tóth Kálmán volt, aki Bierbauer Virgilt a falusi ház új harcosaként üdvözölte. Szerinte a műegyetemen osztályt kellene létesíteni, amely a falu építészetével foglalkozik. Keresse meg az egylet a kultuszminisztert a faluépítészet kérdésének intézményes ápolása érdekében.
Schmitterer Jenőt az előadó közlései meggyőzték arról, hogy a magyar falu hagyományos építési módja mellé állni szociális kötelesség, mégis kívánatosnak tartja, hogy az építésnél egészségügyi szempontokra a legmesszebbmenő figyelemmel kell lenni. Az ablakok legyenek nagyméretűek, az alapfalak téglából vagy kőből épüljenek, a padozat pedig fenyőfából készüljön, ne pedig tapasztással. Jablonszky Ferenc szerint is jó a vályogfalú ház és a betegséget szerinte sem a vályog, hanem az egészségtelen háztartás okozza.
Thomas Antal azt állítja, hogy sok esetben jobb a vályog, mint a tégla és csak a szigetelés hiánya okoz bajt. S. Hoffer Imre szerint a döngölt falazat jobb, mint a vályog. Óvatosságra int a költségek tekintetében. Ezek szerinte lényegesen nagyobbak lesznek az előadó részéről megjelölteknél, mert a bandák nem fizetnek adót, a szakiparosok, akik az építést végezni fogják, viszont adófizetők. Bálint Sándor kiszámolta, hogy a vályogépítés 30 százalékos megtakarítást jelent a téglával szemben. Benghardt Ákos azt a javaslatot tette, hogy az egylet tagjai saját erejükből alapítsanak intézményt a vályogépítés állandó tanulmányozására. Dr. Kotsis Endre műegyetemi tanár is a vályogépítés megtartása mellett foglalt állást, kívánatosnak mondja azonban, hogy a vályoggal ne állítsák szembe a téglát. Szerinte a nádfödél megszűnése onnan ered, hogy a lecsapolások folytán a nád fölötte megritkult és a minősége is megromlott.
Az ankét dr. Bierbauer zárószavai után elhatározta, hogy küldöttség útján a falusi házépítés hagyományos módszereinek pártfogását kéri a kormánytól, továbbá intézet felállítását is, amely a korszerű javítások lehetőségeit tanulmányozza és hirdesse.
(1938. november 26., 7. oldal)
