Az volt a cél, hogy kikapjon az Újpest

Külföldről hazatért sportolóinkat köszöntötték; meghódította a világot a Bartók-vonósnégyes.

Dr. Dietz Károly szövetségi kapitány a téli túra eredményei közül még mindig a Glasgow-i vesztett csatával foglalkozik. Mint mondotta: nem volt megelégedve a csapattal, szerinte egészen másként alakult volna az eredmény, ha a skót mérkőzésen Szalai játszhatott volna.

A futballisták után az úszók következtek, akik nevében Németh János, a népszerű „James”, Magyarország, sőt nyugodtan mondhatjuk, az egész világ legjobb góllövő vízipóló-csatára nyilatkozott. Nagyon meg volt elégedve a gondjaira bízott csapat teljesítményével és megállapította, hogy a hollandi vízipólósok rendkívül gyorsak. Még a kapusuk is 28,6 mp alatt ússza az 50 métert. Ezek szerint tehát a Horthy-kupa mérkőzéseken most már komolyan kell számolni a holland vízipóló-csapatattal is. Zólyomi, aki az úszók közül a legnagyobb sikert aratta, az Európa-rekorder Hoving legyőzésével, munkatársunknak azt mondotta, hogy minden esetben, amikor pihenten mérkőzhetett a holland gyorsúszóval, győzött is. Csak amikor a stafétáktól fáradtan kellett kiállnia, akkor maradt alul.

Szó került az emlékezetes brüsszeli mérkőzésre is, amikor tudvalevően az UTE csapata a meghosszabbított játékidőben 9:7 arányban szenvedett vereséget Brüsszel válogatott csapatától. Megerősítették azt a régebbi híradást, hogy a rendes játékidőben az UTE csapata teljesen reálisan 6:4 arányban győzött, de mégis tovább játszatták a mérkőzést, mert az időmérő, bizonyos Durand nevű bejelentette, hogy az órája megállt. Így tette lehetővé a helyi csapatnak, hogy 6:6-ra kiegyenlíthetett és végül 9:7 arányban győzhetett is olyan körülmények között, hogy semmilyen más csapat azt a mérkőzést egyáltalán meg sem nyerhette volna.

Még sok mindent kérdeztünk volna a skótokról, az angol lapvéleményekről, az Európa-bajnok Hoving kétszeres vereségéről, de a fiúk legtöbbjének már nehezére esett a szó. Hosszú útról jöttek és ha már itthon voltak, hát siettek – haza.

(1938. december 14, 13. oldal)

„A világranglista élén ”

A Bartók-vonósnégyes külföldi sikerei

„Miután megnyerte a buda­pesti én a liége-i versenyt, most elnyerte a brüsszeli kö­zönség elragadtatott tetszé­sét...” – e szavakkal végzi a La Libre Belgique kritikusa a Komlós Péter vezette Bartók-kvartett koncertjéről szó­ló beszámolóját. Az előttünk fekvő több tucat kritika vastagbetűs címeiben vissza-viszszatérő jelző a mesteri... Az egyik saarbrückeni újság „ideális kamaramuzsikának” tartotta ottani szereplésüket, a másik, gelsenkircheni lap „Magyar mester-együtteseként” fogadta fiataljainkat; a braunschweigi újság arról tudósit vastagbetűs címében, hogy „A Barták-kvartett diadalt ült”; a Goslarsche Zeitung novem­ber 4-i cikke pedig a Bartók-kvartett vendégszereplését a „Nemzetközi Kamaramuzsika” című hangversenysorozat csúcspontjának tartja.

Az előttünk fekvő több tu­cat kritika kivétel nélkül az osztatlan elismerés hangján szól a Bartók-vonósnégyesről. S ez a hang szinte már a paroxizmusig fokozódik, amikor a magyar együttes névadó mesterének műveiről esik szó. A kritikák megegyeznek ab­ban, hogy az előadás „könnyedsége” és „virtuozitása” mögött több év fáradhatatlan munkája érződik és mind e felett a bartóki muzsika pá­ratlan megértése uralkodik: az együttes anyanyelvi fokon bír­ja ezt a zenei nyelvet. S egy­ben hangsúlyoznunk kell, hogy a Bartók-vonósnégyes egyetlen turné keretén belül három ország közönsége előtt mutatkozott be. Az együttes primáriusa, Komlós Péter finn impresszáriójuk szavait idézi, aki szerint a liége-i versenyen aratott győzelem – tavaly szeptemberben – a Bartók-kvartett előtt „megnyitotta a világ kapuit”.

– Valóban: a liége-i nem­zetközi vonósnégyesen aratott győzelmünknek tudható be, hogy lehetővé vált ez a nagy­méretű hangversenyturné Az első állomásunk Párizs volt. Itt a rádióban Bartók II. és IV. Vonósnégyesét játszottuk. Ezután tizenhárom német vá­ros következett, a Szövetségi Köztársaság nagyobb városai: Hamburg, Frankfurt, Mün­chen stb., s itt főként nyilvá­nos hangversenyeken léptünk fel, valamint néhány rádiófelvételt készítettünk. Végül Brüsszelben és Amszterdam­ban léptünk fel, ugyancsak önálló hangverseny keretében.

– A kritikák tanúbizony­sága szerint mindenütt kitű­nően.
– Valóban: nagy szeretet­tel és elismeréssel fogadtak bennünket. Számunkra azon­ban az volt a leginkább ör­vendetes, hogy e turné hatá­sára valósággal betáblázták az 1966–67-es hangverseny­évadunkat. Két nyugatnémet turnét kötöttünk le 1966 no­vemberre, illetve 1967 ápri­lisra, továbbá egy francia, egy angol, egy holland, s egy újabb belga vendégszereplést. Mind­ezen felül 1967. január 5. és február 15. között harminc hangversenyből álló amerikai turnét fogunk tartani.

A műsorok tanúsága szerint a Bartók-vonósnégyes reper­toárján hallatlanul gazdag kvartett-anyag szerepel: mint­egy harminc klasszikus alko­tás!

– Ezt a repertoárt hosszú évek fáradságos munkájával sikerült összegyűjteni, még­hozzá nem valami kedvező kö­rülmények között Mindannyian, tehát velem együtt Devich Sándor (II. hegedű), Németh Géza (mélyhegedű) és Botvay Károly (cselló) – ze­nekarban játszunk. Emellett – különösen Németh Géza és én – gyakran szerepelünk szóló­ban is. Utóbbiról azért nem lenne helyes lemondanunk, mivel előnyösen hat vissza kvartettbeli teljesítményünkre. ] S végezetül az egyik külföldi kritikusunk a lényegre tapin­tott, amikor ezt írta: „Jobb hangszereket kívánunk az együttesnek!”

Éppen ezért kell különös jelentőséget tulajdonítanunk az egyik súlyos szavú német kritikus véleményének, aki a többi között a következőket írja: „Ha ranglistát kellene összeállítanunk a jelenleg vi­lágszerte működő vonósnégyesekről, úgy a Bartók-kvartett az első öt között szerepelne.”

P-s (1965. december 14., 4. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!