Magyar kutyák kellettek a Disney-nek

A Magyar Nemzet 1938. és 1965. december 11-én megjelent számaiból válogattunk.

(1938. december 11., 2. oldal)

Egy komondort és három kuvaszt rendelt a Walt Disney filmgyár

Alig tudtam elképzelni, hogy az olyan ajtó mögött, mely­nek ez a felirata: „áruforgalmi” osztály, ennyi romantika rejtőzhet. A kérdéses vállalat: a MAVAD. S az osztály az, ahol többek közt kutyák exportjával is foglalkozik Markovits Istvánná.

A foglalkozásra nemcsak az predesztinálta, hogy kedveli az ebeket – de ezenkívül és fő­leg: nyelvtudása.

A kutyák vevői ugyanis sze­retnek részletesen leplezni és bizonyos érzelmi színezetet is várnak el a szállító cégtől.

A magyar kutya nagy divat külföldön. Ahogy Markovitsné mondja, ez többnyire érzelmi okokra vezethető vissza. Kül­földre szakadt magyarok ren­delnek pulit, többnyire honvágyból. Eleven emléket az óhazából. Ahogy egy angollá lett hölgy írja Londonból: mert ez az én pulim mégis­csak magyarul ugat és ha a családom nem is érti, én meg­értem!

Többnyire pulikölyköket kérnek, körülbelül hetven dol­lárért.

– Mi összeköttetésben va­gyunk az ebtenyésztőkkel és igyekszünk távoli vevőink igényeit minél pontosabban ki­elégíteni. Persze ez nem min­dig könnyű. Az idén nyáron például a Walt Disney-produkció rendelt előbb egy komondorkölyköt, majd három ku­vaszt.

Markovitsné bekéri a Walt Disney-dossziét.

Az első levél 2871 Idlewoodból jön, Illinoisból. Azt kéri Mr. George Culp, szíveskedjenek neki kéthónapos komondorkölyköt azonnal küldeni. Repülőjegy elintézve, gép megjelölésével Frankfurtba kéri az ebet, MALÉV-vel és ügyeljenek arra, hogy a szállítmány orra tömör fekete legyen, valamint a szeme és a karmocskái is. Közli azonfelül, hogy a kuvaszokról Mr. Tytle, a Disney-produkciótól fog gondoskodni.

– A komondorkölyköt Pilisszentivánról csakhamar megszereztük. Nyugdíjas mérnökházaspár nagy szeretettel tenyészt komondort. Tudtuk, hogy tőlük csak jó modorú ál­latka kerülhet ki. Csakhamar megjött a Disney-féle kuvasz­rendelés. Ez már lényegesen nehezebb dolog volt. Ők ugyanis felnőtt, hím kuvaszo­kat kértek. Három darabot, hófehért, fényes fekete orrút és olyan egyformát, hogy dublőrei lehessenek egymásnak. A nyakamba vettem az országot. Találtam egyet Mezőkeresztesen. Fiatal agronómus a gazdá­ja, nem szívesen vált meg a kuvasztól, felnőtt kutyáktól általában nehezen búcsúznak gazdáik. De megmagyaráztam: ez országos érdek. Aztán a második is meglett. De a har­madik, amelyiket Zsófia-majorból, Úrkútról szereztünk meg, olyan vad volt, hogy egyszerűen nem lehetett áttenni a mi luxusos exportládánkba; úgy vicsorgott, fenye­getőzött, harapott! Kénytele­nek voltunk őt saját ketrecé­ben elszállítani.

Kis mosollyal elébem teszi a következő levelet: a Walt Disney-produkció írt Burbankból és Mr. Tytle rendező írta alá:

„A legidősebb és legerősebb kankutya remélhetőleg előbb-utóbb vezérkutyánk lesz. A második – annak ellenére – hogy New Yorkba érvén azonnal alaposan megharapott egy vámtisztviselőt, s ezért karanténbe került és jó sokat kellett fizetnünk érte, azóta kitűnően bevált. A harmadik, sajnos, olyan félénk és ijedős, hogy ezáltal nem tudja követ­ni az utasításokat, s így kény­telenek leszünk előbb-utóbb megválni tőle.”

– Sajnos, egyelőre még senki sem tudja, hogy miről szól a Walt Disney-film. De egy biztos: a kuvaszok divat­ba jönnek tőle külföldön.

A vizsláink is divatosak. De ezeket már dresszírozottan, képzett vadászebként kérik. És itt van egy komoly nehézség, amire a laikus nemigen gondol: a nyelvkérdés! Mi ugyan mellékelünk egy fonetikus szótárt, amely francia, német, angol kiejtéssel tartal­mazza azokat a vezényszava­kat, amelyekhez a kutya az idomítás folyamán hozzászo­kott: ám ezeket a gazdának kell megtanulnia! Márpedig az emberek azt akarják a pén­zükért, hogy a kutya tanuljon meg az ö nyelvükön. És erre nem minden felnőtt vizsla ké­pes. Úgy, hogy tulajdonképpen szükség volna több nyelven beszélő kutyapedagógusokra Mert így, mint legutóbb is, megtörténik, hogy olyan hí­reket kapunk kintről, hogy egyik-másik „árucikkünk” neurotikussá vált. S ez mun­kája rovására megy.

– Szó volt arról, hogy csi­nálnak pulifalvakat és komon­dor- meg vizslafalvakat. Azaz: egyes téeszek ráállnák egyes kutyafajták tenyésztéséré. Megvalósult ez?

– Fájdalom, ez a terv egye­lőre csak terv maradt; de nem lenne rossz megvalósítani, mert egyre komolyabb export­cikkünkké válik a kutya. És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy a budapestiek­kel közöljem: viseltessenek egy kicsit több megértéssel a „kutyás” lakótársak iránt Ez nem luxus a legtöbb esetben, ha kedvtelés is, hanem kis nyugdíjpótlás és hasznos va­lutaszerző munka.

– Egyébként osztályunk vadállat exporttal is foglalko­zik. Tavaly négy kis örvös medvét és két oroszlánkölyköt szállítottunk külföldre. És so­se fogom elfelejteni, hogy ölel­te át egymást az a négy kis mackó a szállító ketrecben, akár négy kisgyerek, akik elő­ször mennek intézetbe.

F. Á. (1965. december 11., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!