Magyar kutyák kellettek a Disney-nek

A Magyar Nemzet 1938. és 1965. december 11-én megjelent számaiból válogattunk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Feloszlatták a Táj- és Népkutató Központot

A hivatalos lap szombati számában a következő feltűnést keltő rendelet jelent meg: „A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter  az ez évi október 17-én a Táj- és Népkutató Központ Ideiglenes Szervezeti Szabályzata tárgyában 28.220/1938. IV. sz. a rendeletét 1938. évi december 9-én hatálytalanította.”

Ez a rendelet körülbelül egyet jelent a néhány hét előtt megalakult Táj- és Népkutató Központ megszüntetésével. A szűkszavú rendelettel kapcsolatban tájékoztató közlés nem jelent meg s így a közvélemény teljesen értetlenül áll ezzel a feltűnő intézkedéssel szemben. A központ három tudós férfiú: Teleki Pál kultuszminiszter, Magyary Zoltán és Győrffy Zoltán professzorok vezetésével a magyar társadalom helyeslésétől kísérve csak az imént kezdte meg működését, megfoghatatlan, mi lehetett az oka, hogy most egyik napról a másikra be kellett fejeznie rövid működését. Minő befolyások érvényesülhettek itt, hogy ennek a jobb sorsra érdemes kezdeményezésnek egyszerre vége szakadt?

Ezek a kérdések választ várnak. Ha hibák történtek, azokat jóvá lehetett volna tenni és nem lett volna szükség, hogy az egész intézményt, amelynek működéséhez rövid néhány héttel ezelőtt még olyan nagy reményt fűztek, egyszerűen megsemmisítsék. Ha a központ nagy érdeklődéssel látogatott kiállításán, amelyet tegnap lázas gyorsasággal szintén becsuktak, többen kifogásoltak is bizonyos feliratokat, ez még alig lehetett ok ilyen radikális intézkedésre. Az ott kiállított tudományos anyag olyan úttörő munkának az eredménye volt, amelyet, ha kissé túlzásokba tévedt volna is, okvetlenül folytatni kellene, mert hiszen a magyar táj- és népkutatás alapjait vetette meg.

(1938. december 11., 2. oldal)

Egy komondort és három kuvaszt rendelt a Walt Disney filmgyár

Alig tudtam elképzelni, hogy az olyan ajtó mögött, mely­nek ez a felirata: „áruforgalmi” osztály, ennyi romantika rejtőzhet. A kérdéses vállalat: a MAVAD. S az osztály az, ahol többek közt kutyák exportjával is foglalkozik Markovits Istvánná.

A foglalkozásra nemcsak az predesztinálta, hogy kedveli az ebeket – de ezenkívül és fő­leg: nyelvtudása.

A kutyák vevői ugyanis sze­retnek részletesen leplezni és bizonyos érzelmi színezetet is várnak el a szállító cégtől.

A magyar kutya nagy divat külföldön. Ahogy Markovitsné mondja, ez többnyire érzelmi okokra vezethető vissza. Kül­földre szakadt magyarok ren­delnek pulit, többnyire honvágyból. Eleven emléket az óhazából. Ahogy egy angollá lett hölgy írja Londonból: mert ez az én pulim mégis­csak magyarul ugat és ha a családom nem is érti, én meg­értem!

Többnyire pulikölyköket kérnek, körülbelül hetven dol­lárért.

– Mi összeköttetésben va­gyunk az ebtenyésztőkkel és igyekszünk távoli vevőink igényeit minél pontosabban ki­elégíteni. Persze ez nem min­dig könnyű. Az idén nyáron például a Walt Disney-produkció rendelt előbb egy komondorkölyköt, majd három ku­vaszt.

Markovitsné bekéri a Walt Disney-dossziét.

Az első levél 2871 Idlewoodból jön, Illinoisból. Azt kéri Mr. George Culp, szíveskedjenek neki kéthónapos komondorkölyköt azonnal küldeni. Repülőjegy elintézve, gép megjelölésével Frankfurtba kéri az ebet, MALÉV-vel és ügyeljenek arra, hogy a szállítmány orra tömör fekete legyen, valamint a szeme és a karmocskái is. Közli azonfelül, hogy a kuvaszokról Mr. Tytle, a Disney-produkciótól fog gondoskodni.

– A komondorkölyköt Pilisszentivánról csakhamar megszereztük. Nyugdíjas mérnökházaspár nagy szeretettel tenyészt komondort. Tudtuk, hogy tőlük csak jó modorú ál­latka kerülhet ki. Csakhamar megjött a Disney-féle kuvasz­rendelés. Ez már lényegesen nehezebb dolog volt. Ők ugyanis felnőtt, hím kuvaszo­kat kértek. Három darabot, hófehért, fényes fekete orrút és olyan egyformát, hogy dublőrei lehessenek egymásnak. A nyakamba vettem az országot. Találtam egyet Mezőkeresztesen. Fiatal agronómus a gazdá­ja, nem szívesen vált meg a kuvasztól, felnőtt kutyáktól általában nehezen búcsúznak gazdáik. De megmagyaráztam: ez országos érdek. Aztán a második is meglett. De a har­madik, amelyiket Zsófia-majorból, Úrkútról szereztünk meg, olyan vad volt, hogy egyszerűen nem lehetett áttenni a mi luxusos exportládánkba; úgy vicsorgott, fenye­getőzött, harapott! Kénytele­nek voltunk őt saját ketrecé­ben elszállítani.

Kis mosollyal elébem teszi a következő levelet: a Walt Disney-produkció írt Burbankból és Mr. Tytle rendező írta alá:

„A legidősebb és legerősebb kankutya remélhetőleg előbb-utóbb vezérkutyánk lesz. A második – annak ellenére – hogy New Yorkba érvén azonnal alaposan megharapott egy vámtisztviselőt, s ezért karanténbe került és jó sokat kellett fizetnünk érte, azóta kitűnően bevált. A harmadik, sajnos, olyan félénk és ijedős, hogy ezáltal nem tudja követ­ni az utasításokat, s így kény­telenek leszünk előbb-utóbb megválni tőle.”

– Sajnos, egyelőre még senki sem tudja, hogy miről szól a Walt Disney-film. De egy biztos: a kuvaszok divat­ba jönnek tőle külföldön.

A vizsláink is divatosak. De ezeket már dresszírozottan, képzett vadászebként kérik. És itt van egy komoly nehézség, amire a laikus nemigen gondol: a nyelvkérdés! Mi ugyan mellékelünk egy fonetikus szótárt, amely francia, német, angol kiejtéssel tartal­mazza azokat a vezényszava­kat, amelyekhez a kutya az idomítás folyamán hozzászo­kott: ám ezeket a gazdának kell megtanulnia! Márpedig az emberek azt akarják a pén­zükért, hogy a kutya tanuljon meg az ö nyelvükön. És erre nem minden felnőtt vizsla ké­pes. Úgy, hogy tulajdonképpen szükség volna több nyelven beszélő kutyapedagógusokra Mert így, mint legutóbb is, megtörténik, hogy olyan hí­reket kapunk kintről, hogy egyik-másik „árucikkünk” neurotikussá vált. S ez mun­kája rovására megy.

– Szó volt arról, hogy csi­nálnak pulifalvakat és komon­dor- meg vizslafalvakat. Azaz: egyes téeszek ráállnák egyes kutyafajták tenyésztéséré. Megvalósult ez?

– Fájdalom, ez a terv egye­lőre csak terv maradt; de nem lenne rossz megvalósítani, mert egyre komolyabb export­cikkünkké válik a kutya. És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy a budapestiek­kel közöljem: viseltessenek egy kicsit több megértéssel a „kutyás” lakótársak iránt Ez nem luxus a legtöbb esetben, ha kedvtelés is, hanem kis nyugdíjpótlás és hasznos va­lutaszerző munka.

– Egyébként osztályunk vadállat exporttal is foglalko­zik. Tavaly négy kis örvös medvét és két oroszlánkölyköt szállítottunk külföldre. És so­se fogom elfelejteni, hogy ölel­te át egymást az a négy kis mackó a szállító ketrecben, akár négy kisgyerek, akik elő­ször mennek intézetbe.

F. Á. (1965. december 11., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!