Nagy kihívás az minden pártnak, hogy egyrészt olyan személyeket tudjon soraiban, akikről feltételezhető, hogy valamely kormányzati pozícióban helytállnak, másrészt el kell hitetnie a közvéleménnyel, hogy birtokolja a kormányzás tudományát is. Az eddig megválasztott kormányoknak sikerült ez a mutatvány, viszont egyik sem büszkélkedhet azzal, hogy utólag úgy emlékezne rá a nép, miszerint alapvetően jól csinálta.
Az első szabad választáson a főleg jogászok és történészek reprezentálta MDF-ről hitték, hogy jobban irányít majd, mint a társadalomtudósokat felvonultató SZDSZ. Lehet, hogy a fórumosok jobbak voltak, de nem voltak elég jók, négy év után szinte elsöpörte őket a szakértelmére hivatkozó MSZP. Aztán bebizonyosodott, hogy a szakértelemre való hivatkozás nem más, mint bolsevik trükk. (Nem a szakértelem, hanem az arra való hivatkozás.) Majd jött a demokráciában szocializálódott Fidesz, amely a demokrácia kifogásolható jelenségeit is magába szocializálta. Kapott az MSZP és a Fidesz is újabb esélyt, de csak az első negatív benyomásokra erősítettek rá. Úgyhogy bármelyik kormányzással megbízott párt kiválasztása inkább a lutrira hajaz, mint ésszerű, kiszámítható, racionálisan igazolható tevékenységre. Nem látszik az ellenzéki oldalon kormányozni képes erő? Valójában a kormányoldalon sem – mert erélyesen irányítják ugyan az országot, a jelek szerint a többség úgy véli: rossz felé.
