Ezt képtelen vagyok feldolgozni

Egyszerűen nem hiszem el: Gigi titokban ment el Dubajba. Hihetetlen, hogy a szaksajtóból kell értesülni erről a rossz hírről! Miért kell ezt tenni az emberekkel? Miért kell titkolózni? Nincs elég baj?

Először dühös voltam, de ahogy próbáltam emésztgetni az év egyik legszarabb hírét, úgy váltott át a néma düh csendes és emésztő szomorúságba.

Elment, itt hagyott minket, ki tudja, vajon vissza jön-e még. Remélem a CERN tudósai hamarosan rábukkannak a Higgs-bozonra, mert a Gigi által itt hagyott űrt már csak az isteni részecskével lehet kitölteni. Azt javaslom, hogy minden létező uniós fejlesztési pénzt – amit a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, az ötvenmillió szegény jobb sorsára, a munkanélküliség enyhítésére szántak – azonnal utalják át a CERN doktorainak. A Gigi által itt hagyott űr – sőt, ez már fekete lyuk! – a puszta létet is elviselhetetlenné teszi.

Az én életem is összeomlott: tojást akartam sütni, pici borssal-sóval. De így hogyan?! Van-e értelme még megsütni öt darab tojást? Még az ellenségeimnek se kívánom ezt a maró kételyt.

Amúgy az lenne az igazán kurva jó, ha Gigi meggondolná magát, és minél hamarabb hazajönne. Képtelen vagyok feldolgozni, hogy intelligenciájával, szépségével, kisugárzásával esetleg mindenféle hercegeket ajándékoz meg (Dubajban még a bolti eladó is minimum herceg), miközben mi itt vagyunk bezárva ebbe a Kárpát-medencébe csupa szomorúság között.

Igen, tudom, hálátlan, önző nép vagyunk, és nem becsültük meg eléggé Gigit. Lehet, mi üldöztük el! Már nem volt hírértéke e hálátlan kutya nép számára, ha megvakarta a seggét, vagy hapcizott egy nagyot, és nem volt nála pézsé.

Olyan jól mutatott a tévében, a lapokban, nincs olyan rossz cselekedet, amit ne bocsátanánk meg neki. Jóságporral hinti be az országot, egy perc alatt kirakja a Rubik-kocka három oldalát, szeretetté változtatja a haragot, a buborékot nem csak beleteszi, de ki is veszi a folyadékból. Erre elmegy, de igen, megértem. Ez a büntetésünk. És ahogy Dzsinó is megmondta a majáliskor, a „bűnösek szenvedjenek!” Szegény észak-koreaiaknak fogalmuk sincs arról, mi az igazi szenvedés.

Történnie kell valaminek, különben el kell mennem Csernus dokihoz jól lebaszatni magam.