Erre már tényleg csak a fejem fogom

Az amerikai, amely állítólag minden világok legideálisabb és legszuperebb társadalma, megint pofán köpte a világ népeit.

Kérem Olvasóimat, hogy következő soraimat ne a demagógia SZTK-keretes szemüvegén keresztül olvassák. Miközben a világ népeinek jelentős része nem jut rendszeresen nemhogy „egészséges”, de még ócska élelmiszerhez sem, ezek a drága jó amerikaiak a megvásárolt kaja negyven százalékát dobják ki a szemétbe. Ez a „tudatos” viselkedésforma évente 165 milliárd dolláros tételt jelent. Vannak dolgok – például a munkához való hozzáállás, a sikerorientáltság, vagy éppen a jó értelemben vett versenyszellem –, amiket érdemes ellesni az amerikaiaktól.

De ha valami igazán szemétre való, akkor az éppen az amerikaiak beteges fogyasztási mániája, ami éppen úgy tetten érhető a károsanyag-kibocsátásban, mint az emberi viselkedés egyre torzabb megnyilvánulásaiban. Ez a fogyasztói viselkedés globális mintaként van jelen, milliókat taszítva a negatív önértékelés mechanizmusán keresztül depibe. Miközben másik milliók meg attól „boldogok”, hogy ugyan ne járjon már mindenkinek alapszintű egészségbiztosítás, de öt tévé az jobb, mint a négy.

Ez a fenti adat gondolom a mindennapokat reprezentálja, de ha valaki izgalomban lévő fogyasztót akar sasolni, sasoljon a „fekete péntek” idején. A kedves amerikaiak még lőnek is, ha nem jut nekik elég LCD-tévé meg lézerkard. Amúgy kiskoromban sose tudtam eldönteni, hogy melyik színű a kedvencem.

Sosem értettem meg, hogy egy négytagú családnak miért kell hat autó, darabonként hatezer köbcentis motorral. Sosem értettem meg azt sem, hogy szintén ennek a családnak miért kell ötszáz négyzetméteres ház. A sok is kevés, de persze tudom én, hogy világgazdaság meg növekedés meg „élménytársadalom”, és hogy végre felszabadult az individuum, a javak tesznek valakivé a senkiből.

Ott tartunk, hogy minden olyan felvetés – amely az élhető környezeti és társadalmi létet félti, vagy éppen hiányolja – puszta cipőorr-nézegetős elégedetlenkedés. Pedig tényleg nem a vadászó-gyűjtögető-halászó életmódhoz kellene visszatérni – főleg, hogy nincs mit levadászni, gyűjtögetni és főleg halászni –, de tudni kellene, hogy mennyi az elég. Ennek eldöntése csak látszólag egyéni kérdés; vannak itt dögivel, akiknek a határok kitolása az érdekük, mert abból van a haszon, méghozzá mindenféle.

Nehéz véleményt megfogalmazni egy olyan konstrukcióban és annak ellenében, aminek lényege a folyamatos és kontroll nélküli fogyasztás, hiszen a skorpió is csak skorpióként tud viselkedni. Konzumidióták százmilliói gondoskodnak arról, hogy ez a pazarló rendszer fennmaradjon. Vagyis Kevinke vagy Zolika hiába próbál – divatosan szólva: fenntartható – életet élni ebben a rendszerben, ha pölö Brájen pont kétszer annyival zabál többet és vásárol több kacatot, amennyivel a két nevezett aszkéta fogyaszt kevesebbet.