Nem menti a helyzetet és az egészségügybe vetett bizalmi szintet sem emeli, hogy vizsgálat indult az egyik kórházban azzal kapcsolatban, hogy betegek elmondása szerint az egyik doktornak kifinomult, saját hálapénzrendszere van/volt. A vizsgálat majd eldönti, hogy az egyébként nevüket vállaló betegeknek vagy a hírbe hozott doktornak van-e igaza. Immár két ember mondja ugyanazt, s mivel az intézmény vezetője várja a korábbi „delikvenseket” is, s ha végre biztosítékot kapnak az egyébként kiszolgáltatott helyzetben lévők arra, hogy akár még igazuk is lehet, gátak szakadhatnak. Nem a Dunán szerencsére, hanem a fejekben.
Az egész történetben az a legszarabb, hogy az embernek eszébe sem jut, hogy egyedi esetről lenne szó. Ha valóban helytállóak a felvázolt párbeszédek – ez remélhetőleg szépen kiderül –, akkor az éppen annak a bizonyítéka, hogy a kapzsiságot, a hatalommal való visszaélést a kiszolgáltatottak ellenében, s egyszerűen a romlott jellemet nem lehet felülírni néhány tízezer forintos béremeléssel. S közben gondoljuk bele magunkat azoknak a doktoroknak, ápolóknak, nővéreknek a helyébe, akik tisztességesen tolják a szekeret.
A most kipattant eset végkimenete sok mindent meghatároz a jövőre nézve. Ha következmények nélkül marad az ügy, az bátorítja azokat, akik eddig sem féltek, és a megannyi kiskirály tovább kapirgálhat a kis szemétdombján, még inkább mélybe húzva saját hivatásának megítélését, és vele együtt az amúgy sem irigylésre méltó társadalmi vitalitást. Ha viszont bebizonyosodik, hogy a mostani ügy főszereplője valóban etikátlanul járt el – esetleg egyéb szempontok is felmerülnek –, majd annak megfelelő következményei lesznek, akkor érdemes reménykedni.
Az egészségügyi rendszer megannyi tisztességes dolgozója és velük együtt a betegtársadalom is bizakodóbbá válhat: megkezdődhet a kiskirályok trónfosztása.
