További embermilliárdoknak kell rácsatlakoznia az internetre, legalábbis Mark Zuckerberg Facebook-alapító és -mágus, valamint más nagy vállalatok összefogása és kampánya ezt célozta meg. Amit nem is érdemes vitatni, mivel inkább internetkapcsolata legyen mindenkinek, mint fegyvere. Nem kételkedve Zuckerberg emberségében és érzékenységében, mégis filozofálgatása – ami az internet-hozzáférés kiterjesztése és a szép új világ eljövetele közötti kapcsolatot véli fölfedezni – erősen mutatja annak az embertípusnak a jellemzőit, akinek még nem kellett megoldania valóban létfontosságú helyzeteket. Ebben az aspektusban a részvényekkel való bűvészkedés okozta stressz a dombon ülő vadászkutyát sem érdekli. Persze, most, hogy lassan a fél világ fönn van a „legnépszerűbb közösségi portálon”, jó lenne valahogy becsatornázni a másik felét is. Az biztos, hogy a magyarok kellően igyekeznek.
Viszont fontosabb lenne, hogy további embermilliárdoknak jusson minden nap tiszta víz és étel. A számok arról szólnak, hogy másfél milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, legalább ugyanennyi pedig éhezik. Százmilliók élnek napi egy dollárból, akiknek nemhogy telefonra nem telik, ahogy a mester azt megálmodja, hanem ételre sem. Az sem lenne baj, ha nem robbantanák rá az iskolát a gyerekekre, nem csonkítanának meg valakit csak azért, mert nő, és nem erőszakolnák meg a busz végében embereknek nem igazán nevezhető valamik. Szóval a sorrend valami olyasmi lehetne: fiziológiás és biztonsági szükségletek kielégítése, az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása, majd az így összeállt személyiség a megfelelő készségek birtokában esetleg létrehozza a saját profilját is. Amíg az élet alapfeltételei sem állnak rendelkezésre és emberek százmilliói élnek elképesztő nyomorban, addig ez éppen olyan szánalmas konyhafilozófia, mint a „Mentsük meg az éhező gyerekeket” csoport lájkolása. Ettől biztos jobb lesz nekik.
A létezés számos tényezője költözött át az internetre, a politikai-gazdasági, valamint a társadalmi cselekvés elképzelhetetlen s kivitelezhetetlen az internet nélkül. E komplex és önjáró szerkezetnek a részévé vált a posztmodern ember, az pedig meddő vita, hogy mindez jó-e vagy éppen rossz. Érvek millióit lehet felhozni pro és kontra, itt csak annyit jegyeznék meg számos előnye mellett is, hogy az emberi aljasságnak egy egészen újszerű és egyelőre ellenszer nélküli változata is megjelent. Gazdagabbá vált annak a sötét doboznak a tartalma, ahol a másik ember megalázásához és tönkretételéhez szükséges eszközöket tárolják.
Szóval van a világon igazságtalanság meg depriváció dögivel, az internet-hozzáférés kérdése – noha nem lényegtelen az ügy – annak csak icike-picike szelete.
Muki további posztjai itt olvashatók.
