A férfi – még ha a megrögzött feministák és hasonló dimenzióban gondolkodók váltig állítják is – nem egy érzelemmentes pofozógép, amelyik igyekszik az ősközösségben dívott mechanizmusok szerint élni a mindennapokat a női nem mellett. A férfi éppen olyan finom műszer, s éppen olyan érzékenyen reagál a világra, mint a többfrontos küzdelmet vívó nők. E többfrontos harc a férfiaknál is jelen van a gúzsba kötő, rosszul értelmezett tradíciók képében, amelyek megnehezítik a krízishelyzetekre történő reagálást, s valódi egészségügyi kockázatot rejtenek a férfiak számára.
A közvélekedéssel ellentétben a férfiak nagy része nem tudja elképzelni az életét gyerek nélkül, fontosnak tartja kettejük kapcsolatának megélését és kiteljesedését. Miközben e pozitív élmények begyűjtését nagyban nehezíti azon társadalmi beidegződés, amelyik igavonó és agresszív barmoknak próbálja láttatni a férfiakat. Súlyos, torz és káros általánosítás ez, hiszen a személyiségtorzulás, a deviáns viselkedés megjelenése – akár a családon belül is – nem férfiprivilégium.
Spéder Zsolt egy 2011-es tanulmányában tesz kísérletet a romboló sztereotípiák lebontására. A kiváló tudós részletesen elemzi és tárja föl a „férfit” és annak olyan minőségét, amiről végre beszélnünk kell. Olyan hírek érkeztek, hogy az eddig inkább csak a nők helyzetét javító intézkedések mellé végre befért egy olyan elképzelés is, amely az apákat is megcélozza.
„( ) a jó párkapcsolat és házasság már nem a merev alá-fölé rendeltségen alapszik – persze vállalva és megélve a nemiség okán fennálló különbségeket! –, hanem a kölcsönös tiszteleten és együttműködésen.” Ehhez viszont az is szükséges, hogy a szereplők egyforma súllyal essenek a latba. Van helye a versenynek, csak nem itt.
Kár lenne nemek háborúját szítani, bár látok erre kísérletet dögivel. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik – férfiaknak és nőknek egyaránt –, de minőségi életet csak együtt tudunk élni.
