Kellően és nagyon helyesen, de immár pontosan tudható, hogy a nők napjainkban milyen nehézségekkel szembesülnek gyermekvállalás esetén, de már a tervezés fázisa is ad okot bőven az idegeskedésre és az elbizonytalanodásra. Életük ezen szakasza egy nagy és kínzó kérdőjel, amit szépen oda lehet biggyeszteni a „munka vagy család” dilemmáját taglaló mondat végére. Ha az egó nem imádja önmagát kórosan, akkor is lehetnek és vannak is nehézségek: például a legjobb ösztönző rendszer sem tud mit kezdeni egy olyan cégvezetővel, aki csak a kizsákmányolás lehetőségét látja a női (és férfi) munkavállalóban. Szűk látókörű és embertelen szemléletük duplán hat.
Nem csak arról van szó, hogy tahó módon már az állásinterjú alatt szűrik, hogy ki vágyik anyaszerepre – ami manapság egyértelműen versenyhátrányt jelent szinte bármilyen pozíció betöltésénél. Az állást betöltő nők olyan mértékű terhelésnek és stresszhelyzetnek vannak kitéve, aminek okán egyre gyakrabban többéves próbálkozás után sem fogan meg a baba.
A női test csodálatos „szerkezet”, csak akkor vállalja fel az áldott állapotot és az azzal járó terhelést, ha minden – biológiai, hormonális és lelki – körülmény optimális. Nem kell kutatásokat olvasnunk arról, hogy lássuk: a nők helyzete nagyon súlyos és nagyon ellentmondásos. Ezt megoldani csak össztársadalmi szinten lehet, egyszerre szem előtt tartva a nemi szerepek különbözőségeit és a pontos dátumot is, vagyis hogy nem az ezernyolcszázas években élünk.
Azonban egy család nem csak anyából és gyerekből áll. Jobb esetben van ott egy apa is, aki méltatlanul nincs benne a közbeszéd azon szeletében, amely a népesedési folyamatokkal, attitűdökkel foglalkozik. Ha valaki figyeli például a születéskor várható élettartam nemi különbségeit – a nők átlagosan öt-hét évvel tovább élnek –, könnyen beláthatja, hogy a férfiaknak semmi okuk arra, hogy örömükben sírva csapkodják a térdüket. A már említett, valójában permanens stressz a férfikat is tizedeli. Éppen úgy okoz(hat) lelki-mentális kiüresedést, mit biológiai-termékenységi problémákat.