Végképp elhülyülni jó lesz, nem kell félned

A fogyasztói társadalom számos egyede tényleg olyan ostoba és ösztönvezérelt, hogy lövése sincs arról, valójában hogyan és milyen áron élünk úgy, ahogy élünk.

Azért mindig lebuknak. Csak éppen nem érdekel senkit. Folyik a hülyítés egy jobb meg igazságosabb világról, amely kifejezésnél – szétnézve akár csak e percben is a világban – nehezen találnánk ordasabb hazugságot. S épül a párhuzamos valóság is, ahol az általad birtokolt javak jelölik ki a helyed a polcon: az vagy, amit birtokolsz. Olyan valóság, ahol a kis lurkók kint játszanak a kertben és már tízévesen tudni lehet, melyik egyetemre mennek. Ott van Bodri is, anya/mama természetesen főz odabent a hatvan négyzetméteres konyhában, s persze rajta tartja a szemét az aktuális projekten is. Tökéletes fogsor, tökéletes haj, sugárzó szexualitás. Apa/papa is jön haza a munkából, kisimultan, erősen, megcsókolja anyát, megborzolja a lurkókat, nagyon türelmes, átveszik együtt a leckét, erős, potens és még jól is néz ki. Gondok, elmaradt csekkek, munkahelyi félelem és stressz, betegségek, erőszak, bizonytalanság sehol.

Nem csípem az összeesküvés-elméleteket, hiszek abban, hogy alakíthatjuk, néha tényleg akadályokba ütközve, a saját életünket. De a valóság és az elénk rakott kép(zet) nem fér meg egy asztalon.

Akik a buli haszonélvezői, milliárdokat költenek arra, hogy a lehető legtisztább kép jelenjen meg róluk a világban és a fentebb vázolt valóság eltakarja az éhbérért robotolók százmillióinak szenvedéseit. S mivel a fogyasztói társadalom egyik legfontosabb jellemzője, hogy annak tagjai iskolai végzettségtől függetlenül totálisan elhülyülnek, miközben legaljasabb ösztöneik rabjai, el is hisznek mindent. Még azt is, hogy „általad birtokolt javak jelölik ki a helyed a polcon: az vagy, amit birtokolsz”.

Szkeptikusoknak ajánlom az amerikaiak „fekete péntekjét”, vagy éppen az aktuális csodatelefon megjelenése által kiváltott viselkedést, ami a transzállapot, a hiszti, a kóros egoizmus és a birtoklási vágy speciális keveréke. Nem vicces. Félelmetes.

Éppen ezért nem érdekel senkit, hogy azok a termékek, amelyek a „jóléti társadalomban” nyáladzó, infantilis hülye gyerekekké varázsolják még az első ránézésre komoly embernek tűnő egyedeket is, rabszolga- és gyerekmunkával készülnek. Emberek százezrei azon görcsölnek, hogy mikor vehetnek mondjuk új telefont, miközben emberek százezrei azon görcsölnek, miközben 12-16 órás műszakban ezeket a telefonokat és egyéb szarokat szerelik össze, hogy nem mehetnek ki a mellékhelyiségbe.

Ilyen világban élünk, miközben folyik a hülyítés egy jobb meg igazságosabb világról.

Muki további posztjai itt olvashatóak!