Azért mindig lebuknak. Csak éppen nem érdekel senkit. Folyik a hülyítés egy jobb meg igazságosabb világról, amely kifejezésnél – szétnézve akár csak e percben is a világban – nehezen találnánk ordasabb hazugságot. S épül a párhuzamos valóság is, ahol az általad birtokolt javak jelölik ki a helyed a polcon: az vagy, amit birtokolsz. Olyan valóság, ahol a kis lurkók kint játszanak a kertben és már tízévesen tudni lehet, melyik egyetemre mennek. Ott van Bodri is, anya/mama természetesen főz odabent a hatvan négyzetméteres konyhában, s persze rajta tartja a szemét az aktuális projekten is. Tökéletes fogsor, tökéletes haj, sugárzó szexualitás. Apa/papa is jön haza a munkából, kisimultan, erősen, megcsókolja anyát, megborzolja a lurkókat, nagyon türelmes, átveszik együtt a leckét, erős, potens és még jól is néz ki. Gondok, elmaradt csekkek, munkahelyi félelem és stressz, betegségek, erőszak, bizonytalanság sehol.
Nem csípem az összeesküvés-elméleteket, hiszek abban, hogy alakíthatjuk, néha tényleg akadályokba ütközve, a saját életünket. De a valóság és az elénk rakott kép(zet) nem fér meg egy asztalon.
Akik a buli haszonélvezői, milliárdokat költenek arra, hogy a lehető legtisztább kép jelenjen meg róluk a világban és a fentebb vázolt valóság eltakarja az éhbérért robotolók százmillióinak szenvedéseit. S mivel a fogyasztói társadalom egyik legfontosabb jellemzője, hogy annak tagjai iskolai végzettségtől függetlenül totálisan elhülyülnek, miközben legaljasabb ösztöneik rabjai, el is hisznek mindent. Még azt is, hogy „általad birtokolt javak jelölik ki a helyed a polcon: az vagy, amit birtokolsz”.
Szkeptikusoknak ajánlom az amerikaiak „fekete péntekjét”, vagy éppen az aktuális csodatelefon megjelenése által kiváltott viselkedést, ami a transzállapot, a hiszti, a kóros egoizmus és a birtoklási vágy speciális keveréke. Nem vicces. Félelmetes.
Éppen ezért nem érdekel senkit, hogy azok a termékek, amelyek a „jóléti társadalomban” nyáladzó, infantilis hülye gyerekekké varázsolják még az első ránézésre komoly embernek tűnő egyedeket is, rabszolga- és gyerekmunkával készülnek. Emberek százezrei azon görcsölnek, hogy mikor vehetnek mondjuk új telefont, miközben emberek százezrei azon görcsölnek, miközben 12-16 órás műszakban ezeket a telefonokat és egyéb szarokat szerelik össze, hogy nem mehetnek ki a mellékhelyiségbe.
Ilyen világban élünk, miközben folyik a hülyítés egy jobb meg igazságosabb világról.
