Teló. Minden rendben van. Úgy viszik az új IPhone-t, mint a cukrot. Közben meg kiderült, hogy az új szerkezet Magyarországon talál a legdrágábban gazdára. Csak és kizárólag az emberi gonoszság és az önimádat újabb és újabb stációi képesek már meglepni.
Nem a szerkezetekkel van problémám, fantasztikusnak s egyben félelmetesnek találom a technikai fejlődést. Félelmetes, mert felfalja az ember érzékenységét, azt az esszenciát, ami emberré tesz minket. Sokkal inkább az azt övező hype-pal van bajom, illetve a minálunk köré épített életérzéssel, ami legfőképpen kézben hordott telefont és bicskanyitogatóan flegma arckifejezést jelent. Itt mindenki Adonisz. Itt mindenki szupermodell. Mindenki császár.
Tükör. Kicsit elment mellettem a világ. Parkolópálya. Mint amikor az ember akváriumból figyeli a világot. Persze nem tudsz kikapcsolni, mert ezer olyan csatorna van körülötted, amelyen keresztül eláraszthat a szar: degenerált lúzerek párkapcsolati tanácsai, eldobhatós sztárok viselt dolgai, a tömegközlekedés varázsa. Folyamatosan izgalmi állapotban vagy, és aggódsz. Nem feltétlenül magadért, másokért. Kint és bent, mindenhol. Be akarod fogadni a világot, de már „fullon” vagy. Legújabb: álruhás ellenőrök szívatják a kollégáikat. Jó meló lehet, olyan tükörbe nézős. Be kéne jegyeztetni hungarikumként, erre méltán büszkék lehetünk.
Underclass. Mostanában volt a szegénység világnapja. El lett mondva az egész világon, hogy ez így nem jó. Tényleg nem az. Az EU-nak is van egy stratégiai célja, ami nem más, mint hogy csökkenjen a szegénység és a kirekesztettség szintje. Biztos sikeresek lesznek, hiszen megannyi más stratégiai cél is milyen szépen teljesült. S milyen jól érvényesítik az érdekeiket, hiszen Obamáékat is milyen keményen befenyítették. Azóta is a körmüket rágják
Most jöttek ki különböző felmérések, amelyek szerint a magyarok szegények, mint a templom egerei. Nem kell ehhez survey. Belátás kell. Szegénynek lenni nem bűn, hanem büntetés. Volt, van és lesz is, ám nem mindegy, hogy minderről hogyan ejtünk szót. Az elmaradt csekkek és a korgó gyomor, a lemondás és várakozás világa ez. Tapasztalat, empátia és szolidaritás. Egyik sincs. Szocio-vakság van.
Tempósan futó szekereken ülő emberek ostobán és érzelemmentesen nyilatkoznak általuk soha meg nem tapasztalt olyan élethelyzetekről, ahol öt percig élnének túl, már ha egyáltalán. Elfelejtik, hogy egy pillanat alatt roppanhat meg az addig stabil alap és szűnhet meg a biztosnak hitt háttér. Miközben az underclassból való kiemelkedéshez akár több generáció megfeszített és önfeláldozó munkája szükséges.
Nem ész kell ennek a megértéséhez, hanem lélek.
