Persze lehet belemagyarázni mindent a történetbe. Holott a szitu egyszerű, mint a faék. A Lánchídnál történt hajléktalanbántalmazás mégis inkább az emberi minőség szomorú kicsapódása volt, abból is az egyik leghitványabb. Nem egy kocsmai verekedésről van szó, ahol alfahímek meg tesztoszteronbombák mérik meg magukat. Hat fiatal terrorizált egy hontalan embert. Hogy ezek a 14-17 éves suhancok élvezték is a bulit, egyértelmű, hiszen a szerencsétlen ember cuccait szépen bedobták a Dunába.
E konkrét esettől eltekintve: rossz nyomon jár, aki azt gondolja, hogy ilyen embertelen, az együttérzés minimumát is mellőző viselkedésre csak holmi lepattant, csóró fickók vetemednek. Jól öltözött és szépen borotvált sima arcokból, helyes pofival megáldott csajokból buknak ki olyan mondatok, elszólások, hogy az embernek sírhatnékja támadna. Fáj, mi?
Évekkel ezelőtti kutatások is figyelmeztettek arra, hogy a fiatalok – kérdés, hogy mihez azok? – legitim eszköznek fogadják el az erőszakot. A helyzetet árnyalja, pontosabban éjfekete lepellel borítja az a nem mellékes körülmény, hogy az önérdek-érvényesítés eme neandervölgyi eszközét még élvezik is. A kutatók attól félnek, kérdés, hogy miért csak ők, hogy a fiataloknak egy olyan generációja jelenik meg, amelynek tagjai akár a „kíméletlenségre” is hajlamosak lehetnek. Nem akarok ünneprontó lenni, bár e posztok talán sok esetben azok, de mindez inkább már jelen, mintsem jövő idő.
Bírom, amikor valaki(k) feltartott kisujjal ugatnak úgy a társadalmi viszonyokról, hogy valamiféle kreált, ám nagyon kényelmes valóságban élnek és életükben nem szagolták még sem a kiszolgáltatottság, sem a nyomor levegőjét, miközben szépen be vannak biztosítva mindenféle zuhanás ellen. Vastag a kötél, vastag az arcbőr.
Lehet rühellni e poszt szerzőjét súlyos kritikáiért, ám mégis azt mondom, hogy ideje lenne fölébredni. Olyan minőségi romlásnak vagyunk elszenvedői, amiről beszélni kell, amit ütni kell, aminek végkövetkezménye, annak borzalmas és elviselhetetlen mivolta igen csak nehezen önthető szavakba.
A Fejlövés-blog további írásai itt.
