Nem kellene a halálba menetelni

Közel negyedmillió ember tette le a bagót. Ennek mindenképpen örülni kell.

Szóval, e témában főleg a születések száma, amivel dolgozik a közbeszéd, miközben a halálozási arányszámaink is siralmasak. A 2012-es évben az 1960-ashoz képest kétszer több – közel harmincötezer – ember halt meg daganatos betegségben, míg a keringési megbetegedések okozta mortalitási ráta szerencsés módon csökkenőben van. De így is hatvannégyezer honfitársunk haláláért felelős e betegségcsoport. A daganatok okozta elhalálozás hazánkban a teljes mortalitás 27,1 százalékát teszi ki. Ahogy a Demográfiai portré 2012-ben olvashatjuk, „ez az arány valamivel magasabb az unió – magasabb várható élettartammal rendelkező – országokban, minthogy ezek a halálozások általában magasabb életkorokban következnek be”. Viszont a keringési rendszer megbetegedése okozta halálozásokban ráverünk az uniós átlagra, mivel minálunk a fiatalabb korcsoportok jobban érintettek. A tanulmány szerint „ez a betegségcsoport Magyarországon a halálozások közel felét (46 százalékát) teszi ki, míg az uniós országok átlagában arányuk csupán 37 százalék”.

E siralmas számok ismeretében kell értelmezni Szócska államtitkár tájékoztatását, ami szerint egy év alatt kettőszázezer ember döntött úgy, hogy leteszi a bagót. Aki e jobbítási szándék mögött politikai tartalmat keres vagy azt gyárt, „az kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét”.

Sír a szája sokaknak, hogy erre meg arra nincsen pénze, miközben havi több tízezer forintot füstöl el. Inkább vegetál, de füstöl. Miközben nem nem csak a saját egészségét veszélyezteti, hanem a környezete is rizikócsoporttá válik. Miközben a nemzeti kockázatközösségi elven alapuló rendszer miatt mindannyian fizetjük azok számláját, akik a legminimálisabb erőfeszítést sem képesek megtenni – még önmagukért sem. S olyan akaratgyenge némelyik ember, hogy fél tüdővel is kiáll a folyosóra. De szar élet lehet ez.

A legkevésbé sem érdekelnek ennek a kérdésnek a politikai dimenziói. Többről van szó, nevezetesen egy beteg társadalom revitalizálási kísérletéről. Igen: beszűkültek a pöfékelésre alkalmas helyek, s ennél tovább nem is szabad elmenni.

Ugyanakkor az egészségtudatosság, az önmagunkról való gondolkodás ott kezdődik, hogy képesek vagyunk-e lemondani és megszabadulni azoktól a szokásainktól, amelyek egyértelműen a sírba visznek minket. Vagy úgy élni kedvtelésünknek – nevezetesen a dohányzásnak –, hogy azzal nem fúrunk mások tüdejére lyukat.

Mindig is értékeltem, ha valaki megkérdezte tőlem, hogy rágyújthat-e. És sose mondtam erre nemet, mert a legkisebb gesztusokat is értékelni kell. Adni és kapni.

További posztok itt.