Viszont, noha sokan szeretik ezt így értelmezni, e folyamatok nem most és nem is az elmúlt néhány évben kezdődtek. Már a kétezres évek mérései is nagyfokú bizonytalanságérzetet, bizalmatlanságot és jövőkép-nélküliséget jeleztek.
Szóval a bőrükből örömükben sokan nem fognak kiugrani, de talán Olvasóim előtt sem ismeretlen az a tökélyre fejlesztett panaszkultúra, amely miatt már előre fogjuk a fejünket egy-egy találkozás alkalmával. Ilyenkor két ember ütközése csak az élet kínkeserveinek elmeséléséről szól. Majd beül mindenki a saját kocsijába, s azon duzzog, hogy idén még csak egyszer volt külföldön nyaralni.
Súlyos kettősség, panaszkultúra, a szolidaritás alacsony mértéke. Találjunk már ki valamit, emberek, ennél többet tudunk!
Muki további posztjai itt.
