Csak eltelt megint egy év. Meg persze megvolt a fekete péntek is, amikor a konzumidiotizmus őrülete minden, még a logikus gondolkodásért felelős agysejtet elküld a francba. A drága amerikaiak elköltöttek tizenkettő milliárd dollárt olyan dolgokra, amiket amúgy egy évvel korábban is megvettek. De most legalább senkit nem lőttek agyon egy kerti törpe miatt, ennek is örülni kell. Meg annak is, hogy minálunk a megőrülésnek ez az extrém szintje még nem bontakoz(ott)ik ki. Persze várjuk ki a végét, mert jó úton halad a nép.
A decemberi napok egyre sötétebbek, zombiként bolyongó és agresszív emberekkel van tele minden vásárlásra alkalmas egység. Meg a járda. Meg a busz. Meg minden. Csak jönnek és jönne és jönnek. Nem adnak. Vesznek. Az utóbbi által okozott öröm a lényeg itt. Nem mindig, de többször, mint kellene.
Egy mély beszélgetés vagy támogató gesztus – ami elmaradt, amikor éppen arra lett volna szükség – nem pótolható semmilyen pénzen vett szarsággal.
A szeretet nem eladó. És nem is vehető meg. Ennyi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!