Ennek tényleg csak örülni lehet. Mármint annak, hogy az önkéntes munka egyre inkább teret nyer Magyarországon is. Ránk is fér a jó példa. Szolidaritásból és önzetlenségből sosem elég, van még mit tanulni dögivel, mert az egyéni túlélési stratégiák kizárólagossága vakká teszi az egyént a másik emberre. És ahogy e blog már néhányszor megírta, társadalmi bajaink nagy részéért – természetesen vitatható az állítás – a túlterjeszkedett egó a felelős.
Az a törekvés, hogy a fiatalok végezzenek önkéntes munkát, maximálisan támogatható. Különösen egy olyan korszakban, amikor a másodlagos valóság egyre korábban és fogékonyabb életkorban találja meg a fiatalságot, szinte lehetőséget sem adva arra, hogy kialakuljanak és később tökéletesedjenek azok az elemi készségek és szociális képességek, amelyek a normálisnak nevezett együttéléshez szükségesek. A teljesség igénye nélkül: ilyen az együttérzés, a szolidaritás, az önzetlen segítségnyújtás, vagy éppen a másik fél tisztelete. Millió példát tudnék sorolni a robotok által bemutatott műsorra, kifejezéstelen és rideg arcok tucatjai jönnek velünk szembe.
Ugyanakkor másképpen kellett volna hozzáfogni az önkéntes munka fiatalokkal történő megismertetéséhez és megszerettetéséhez. A hangsúly az önkéntességen van, miközben az el nem vállalt önkéntes (?) munka retorziót von maga után. Nevezetesen nem kap érettségi bizonyítványt 2016-tól az a középiskolai és gimnáziumi vizsgáit sikeresen teljesítő diák, aki nem vállal önkéntes munkát.
Két ponton bukik a történet. Az egyik, hogy a közoktatás rendszerében elért eredményeket csak egy külső feltétel teljesülése esetén ismerik el. Ilyen logika mentén mondhatnák, hogy „akkor kapsz érettségi bizonyítványt, ha zöldre fested a hajad”. Gáz. A másik pont éppen a lényegét – az önkéntességet – öli meg a törekvéseknek.
Mert ahol valamilyen önkéntesnek nevezett cselekés elmaradása retorziót von maga után, az már bőven kényszer és nem szabadon választott cselekvés. A kényszer rossz szájízt és félelmet szül.
Elemibb és mélyebb, valamint tartósabb változásokat lehetne elérni példamutatással és iskolai neveléssel, annak érdekében, hogy a fiatalokban, később a fiatal felnőttekben, majd pedig a társdadalom összességében az önkéntes munka ne teher vagy elvégzendő feladat legyen, hanem belső indíttatás és készségszintű, természetes cselekvés. A közösségi munka, a segítségnyújtás, a közösségépítés belső indíttatás kell legyen, nem valamilyen kilátásba helyezett retorzió szüleménye.