Ez tényleg egy jó program. Mármint, hogy menhelyen élő állatokat fogadjanak be a népek, ha arra lehetőségük van. S ehhez jön egy kis okoskodás is arról, hogy mit is jelent a felelős állattartás. Mert az nem úgy van, hogy kinézzük a kirakatban az aktuális trendi szőrmókot vagy izomkolosszus ebet, utána meg nézünk, hogy azt bizony etetni is kell. De tágabban véve e kötelezettséget: gondoskodni kell róla. Érzelmileg is. És mennyi ember szorul rá arra, hogy elmagyarázzák neki a felelősség mibenlétét.
Nagyon sok állat végzi a kezdeti lelkesedés után az út mellett, velük vannak tele a menhelyek. S ez még a jobbik eset, mert bizony a degeneráltabbja az állat kínzásában látja örömét.
Még a felelősségről. Nem tudom, hogy vannak vele, de számos alkalommal láttam/látom, hogy harminckilós csinibabák dogokkal, pitbullokkal sétálgatnak – egyértelmű, hogy ki a főnök –, rajtam meg az fut át, hogy csak nehogy valamilyen inger érje az ebet, mert azt meg nem fogja és kész a baj. Nem jobb a helyzet vaskos bicepszek esetében sem. Grátisz: szinte sosincs szájkosár. És egy darab járőr sem éppen, hogy legalább egy kérdést feltegyen az ügyben, mondjuk a Margitszigeten.
Van egy másik aspektus is, ha már menhelyes örökbefogadás. A magamutogató és rongyrázó kivagyiság egyik megnyilvánulása, hogy a lehető legdrágább és leginkább tenyésztett ebekkel kell felvonulni, hogy mindenki lássa, „nekem milyen jól megy”. Csak az árcetli hiányzik szerencsétlenekről. Szóval ennek a rendezvénynek ezt a felfogást kell zárójelbe tennie. Csak így tovább!
