Ugyanakkor e hatások tompítását, kijátszását első körben rá kell bízni a döntéseit meghozni képes egyénre, s azon keresztül az érintett családra, több kör pedig nincsen. Hagyni kellene, hogy az emberek a saját életüket érintő privát döntéseket – ilyen a családi élet szervezése is – saját maguk hozzák meg.
Számos kihívás éri e társadalmi intézményt, mit tegyünk, e korszak már csak ilyen. Viszont nagyon nem mindegy, hogy az erre adott válaszok mik, s főleg hogy honnan érkeznek. A lényeg: a KDNP javaslata nem fogja összehozni a családokat, ellenben dolgozók ezrei kerülhetnek az utcára, hiszen tök logikus, hogy egységnyi munkára egységnyi alkalmazottra van csak szükség. A gonosz versenyszféra már csak így működik. Hacsak nem akarja bárki is, hogy a papa-mama plusz gyerekek instant levest szürcsölve üldögéljenek a nagy tölgyfa asztal körül, az átgondolja a történetet.
A javaslatnak beavatkozásszaga van. Mintha a politika akarná felállítani azokat a kereteket, amelyek között a családi életet szervezni szükséges. Legyen szó gyermekvállalásról vagy közösen eltöltött időről, tök mindegy – az elsősorban mégis csak magánügy.
