A könyvből kiderül az is, hogy a legendás rádióriporter, Szepesi György, aki az Aranycsapat „tizenkettedik játékosaként” él a magyar nemzet kulturális emlékezetében, egy 1958. május 21-i keltezésű, „Galambos” fedőnéven írt jelentésében arra vonatkozó javaslatot tett megbízóinak, „hogyan lehetne szétzúzni a Puskás–Kocsis-legendát”.
A spiclik mindenütt jelen voltak. Besúgók füleltek a kocsmákban és a vasúti restikben, besúgók hallgatóztak a totózókban, és besúgók nyújtogatták a nyakukat a futballtribünökön.
Az állambiztonságot minden érdekelte. Minden pletyka, minden szóbeszéd. Tudni akarták, ki kivel találkozik, ki kivel beszél (és miről), ki kivel csalja a házastársát.
Annak idején az államvédelmisek még elvegyültek a Fradi-táborban, hogy kitapasztalják a közhangulatot, s beazonosítsák a hangadókat. A mai megfigyelési apparátus láttán alighanem felsikoltanának a gyönyörűségtől. Terepmunkára nincs szükség: a stadionok bekamerázva, a szurkolói kártyához meg kell adni a személyes adatokat, bónuszként pedig ott a vénaszkenner; s a terrorizmus elleni harcra hivatkozva éppen törvénybe foglalják a telefonlehallgatás jogát és az elektronikus levelekhez való hozzáférés lehetőségét is.
Gál Éva írja Lejáratás és bomlasztás című könyvében, hogy a Kádár-korszakban az államvédelmi szervek elsősorban a véleményformáló réteget igyekeztek ellenőrzésük alá vonni, tudósokat, tanárokat, művészeket, újságírókat. Akit nem tudtak beszervezni, arról manipulatív szándékkal hamis információkat terjesztettek el, aláásták erkölcsi hitelét, társadalmilag ellehetetlenítették.
A szerző Szalai Sándor szociológiaprofesszor példáját említi: a titkosrendőrség nem talált rajta fogást, ezért értelmiségi körökben elhintették azt a hamis információt, hogy Szalai besúgó, s onnantól kezdve barátai részéről is a gyanakvás és a bizalmatlanság légköre vette körül.
A módszer ma is létezik. Karaktergyilkosságnak hívják. A különbség csak annyi, hogy ma már nem titokban, operatív eszközökkel végzik, hanem nyilvánosan, főműsoridőben, alkalmasint bérleti díjról vagy kendermagfogyasztásról kérdezősködve – s mindezt oknyomozó riportnak álcázva.
