Szoros emberfogás

Besúgók, spiclik, ügynökök. Mindenütt jelen voltak. S ma vajon mi a helyzet?

Gazdag József
2016. 03. 26. 14:20
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A könyvből kiderül az is, hogy a legendás rádióriporter, Szepesi György, aki az Aranycsapat „tizenkettedik játékosaként” él a magyar nemzet kulturális emlékezetében, egy 1958. május 21-i keltezésű, „Galambos” fedőnéven írt jelentésében arra vonatkozó javaslatot tett megbízóinak, „hogyan lehetne szétzúzni a Puskás–Kocsis-legendát”.

A spiclik mindenütt jelen voltak. Besúgók füleltek a kocsmákban és a vasúti restikben, besúgók hallgatóztak a totózókban, és besúgók nyújtogatták a nyakukat a futballtribünökön.

Az állambiztonságot minden érdekelte. Minden pletyka, minden szóbeszéd. Tudni akarták, ki kivel találkozik, ki kivel beszél (és miről), ki kivel csalja a házastársát.

Annak idején az államvédelmisek még elvegyültek a Fradi-táborban, hogy kitapasztalják a közhangulatot, s beazonosítsák a hangadókat. A mai megfigyelési apparátus láttán alighanem felsikoltanának a gyönyörűségtől. Terepmunkára nincs szükség: a stadionok bekamerázva, a szurkolói kártyához meg kell adni a személyes adatokat, bónuszként pedig ott a vénaszkenner; s a terrorizmus elleni harcra hivatkozva éppen törvénybe foglalják a telefonlehallgatás jogát és az elektronikus levelekhez való hozzáférés lehetőségét is.

Gál Éva írja Lejáratás és bomlasztás című könyvében, hogy a Kádár-korszakban az államvédelmi szervek elsősorban a véleményformáló réteget igyekeztek ellenőrzésük alá vonni, tudósokat, tanárokat, művészeket, újságírókat. Akit nem tudtak beszervezni, arról manipulatív szándékkal hamis információkat terjesztettek el, aláásták erkölcsi hitelét, társadalmilag ellehetetlenítették.

A szerző Szalai Sándor szociológiaprofesszor példáját említi: a titkosrendőrség nem talált rajta fogást, ezért értelmiségi körökben elhintették azt a hamis információt, hogy Szalai besúgó, s onnantól kezdve barátai részéről is a gyanakvás és a bizalmatlanság légköre vette körül.

A módszer ma is létezik. Karaktergyilkosságnak hívják. A különbség csak annyi, hogy ma már nem titokban, operatív eszközökkel végzik, hanem nyilvánosan, főműsoridőben, alkalmasint bérleti díjról vagy kendermagfogyasztásról kérdezősködve – s mindezt oknyomozó riportnak álcázva.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.