„Két meccs, négy pont? Nem akarok felébredni az álomból! Negyvennégy év után értünk el ekkora eredményt, és még nincs vége. Megmutattuk a világnak, hogy senki se becsüljön le minket. Az egyenlítés előtt nagy labdát kaptam Nagy Ádámtól, gondoltam, hogy Gerának passzolok, de meggondoltam magam, és így volt jó: inkább Böde felé rúgtam a labdát. Örülök, hogy jól döntöttem” – mondta a mérkőzés után Nikolics Nemanja.
„A higgadtságon volt a hangsúly a mérkőzés előtt, ezért sem kellett feltüzelnem a csapatot, persze megvolt a szokásos beszéd az öltözőben. A mérkőzésen végig mi domináltunk, amit nagy dolognak tartok. Végig hittem az egyenlítésben” – jelentette ki Dzsudzsák Balázs.
„Próbáltam megnyugtató módon csinálni a dolgom. Persze elfáradtam, de ez teljesen normális. Viszont boldogan vettem észre, hogy nincsenek a csapatnak fizikális problémái!” – közölte Gera Zoltán.
„Nem volt tizenegyes! Én csak álltam egy helyben, még csak meg sem mozdultam, pedig arra készültem, hogy blokkolnom kell egy lövést. Az ellenfél egyszerűen belém jött, tehát volt közöttünk fizikai kontaktus, de nem szabálytalankodtam vele szemben. Tudtam, hogy nem kaphatunk ki, tudtam, hogy fel fogunk állni a padlóról. Sikerült!” – magyarázta Kádár Tamás.
„Ez egy hatalmas »all in« volt! Három csatárral támadtunk, kockáztattunk, és bejött. Szóltam Nikolicsnak, hogy ma az ő napja van, ő dönti el a meccset. Ha nem is döntötte el, hatalmas szerepet vállalt az egyenlítésben. Szerintem nem volt jogos az izlandi tizenegyes” – mondta Szalai Ádám.
„Ha nincs a büntető, biztosan másképp alakul a meccs. Talán nyerünk, mert végig mi domináltunk. A labdabirtoklási arányt óriási dolognak tartom, végig ezt magyarázta a kapitány, ezt gyakoroltuk az edzőtáborban, és ebben sikerült szintet lépnünk” – emlékezett Guzmics Richárd.
