Igazi presztízsmeccset játszik ma Németország és az Egyesült Államok, a korábbi német, jelenleg amerikai szövetségi kapitány, Jürgen Klinsmann és egykori segédje, egyben utódja, Joachim Löw együttese.
Klinsmann és Löw ráadásul jó barátok, ami most roppant veszélyes lehet. A döntetlen ugyanis mindkét csapatnak tökéletesen megfelel. A németek csoportelsőkként jutnak tovább, de Klinsmann-nak sem veszik a fejét Kaliforniában, ha az USA „csak” másodikként lép a nyolcaddöntőbe.
A futballtörténelemben feljegyeztek már néhány olyan mérkőzést, amelyen a mindkét fél boldogulását jelentő eredmény született. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb éppen a németekhez fűződik.
Az 1982-es világbajnokságon a 2. csoport utolsó, NSZK–Ausztria-összecsapásán az egygólos német győzelem e két gárda továbbjutását ígérte Algéria kárára. Hrubesch már a 10. percben beállította a végeredményt, utána a két csapat játékosai a felezővonalat se nagyon voltak hajlandók átlépni, sétálgattak és passzolgattak a pálya középső harmadában, támadásba véletlenül sem lendültek, nehogy gól szülessen. Ebből okulva a FIFA 1986 óta a csoportkör utolsó meccseit csoportonként ugyanarra az időpontra írja ki.
A 2004-es Európa-bajnokságban pedig a C csoport 3. fordulójában „egészen véletlenül” Dánia és Svédország játszott 2–2-es döntetlent, így kipörgetve a szintén ötpontos olaszokat.
A szerdai sajtótájékoztatón természetesen mindkét kapitányt elsősorban arról faggatták, döntetlen lesz-e a végeredmény, amire a barátságuk külön garanciát adhat.
„Igen, barátok vagyunk, jól ismerjük egymás szakmai felfogását is, de természetesen győzelemre játszunk, mert ezt diktálja a mentalitásunk – jelentette ki határozottan Klinsmann, majd honfitársaihoz is intézett bátorító szavakat: – Németországban születtem, a szüleim is németek, ízig-vérig német vagyok, természetesen szurkolok a német válogatottnak a világbajnokságon. Ám ezen a mérkőzésen a saját feladatommal kell törődnöm.”
Löw hasonló szellemben reflektált: „A sajtónak jó téma kettőnk csatája, de számomra ez is csupán egy fontos mérkőzés lesz. Klinsmann-nal kitűnő, baráti a kapcsolatunk, ami nem sérülhet, de ezen a meccsen mindketten nyerni akarunk.”
Szóba került a már idézett 1982-es eset, amire Löw így reagált: „A mai játékosok többsége meg sem született, amikor azt a találkozót játszották, de hogy egyikük sem látta, abban egészen biztos vagyok. Semmi hatása sincs a jelenre.”
Joachim Löw alábecsüli a kollektív tudatalatti jelentőségét
