Hogy súlyos devianciáról lenne szó? Lénárt Ágota szerint nem lehet tudni, hogy mennyire komoly az eset. Mike Tyson ökölvívó fülharapós esetére utalva megjegyzi: bár a futballista eddig csak felületi sérülést okozott ellenfeleinek, ki tudja, holnap mekkorát harap? Azt ugyanis nem lehet pontosan tudni, hogy miből fakad az agresszió e furcsa megnyilvánulása, milyen mélylélektani állapot áll Suárez tette mögött. Nem lehet kizárni, hogy az uruguayi gyermekkorában egyszer vagy sorozatosan olyan helyzetbe került, amikor a harapás életmentőnek bizonyult. A csatár egy hétgyermekes család negyedik fiókájaként látta meg a napvilágot az uruguayi Saltóban, és Montevideóba költözésüket követően vélhetőleg nemcsak a futball alapjait sajátította el az utcán, hanem az önvédelmi módszereket is.
Nagy kérdés, hogy megváltoztatható-e Luis Suárez szélsőséges viselkedése. Mint a sportpszichológus hangsúlyozza: itt nem a tünetet kell „lelőni”, hanem tettének okát kell feltárni, majd korrekciós élményt előidézni. Ennek lényege, hogy újra el kell képzelnie a megtörtént eseményt – a Chiellinivel történt ütközést – , és új utat szabva neki másként befejezni. Ily módon le lehet vezetni az érzelmi feszültséget, és ha ezt begyakorolja, legközelebb nem harapni fog, hanem mondjuk egy vérfagyasztót ordítani.
