Scolaritól arra is választ vártak, a hazai pálya egyértelműen előny, áldás-e, vagy inkább terhet jelent. „Számos tornán részt vettem már, a játékosaim sem kezdők, a világ legjobb klubjaiban szerepelnek. Az első meccs előtt mégis izgatottságot láttam rajtuk, s el is árulták, igen, ez teljesen más helyzet, mint amivel korábban találkoztak. Ahogy haladunk előre, ez a feszültség oldódik, mostantól azonban van egy nagy különbség, már nem lehet hibázni. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy felkészüljünk, folyamatosan ezen járatom az agyam.”
A kezdő tizenegyre irányuló kérdés elől Scolari természetesen kitért, a taktikát pedig nemes egyszerűséggel így jellemezte: „Védekezünk és támadunk, mindig éppen amelyikre szükség van.”
S hogy mi lesz akkor, ha Brazília mégis kiesne? „Tisztában vagyunk a felelősséggel, nyerni akarunk, bejutni a döntőbe, de a pályán bármi megtörténhet. Az a lényeg, hogy tiszta legyen a lelkiismeretünk, s tiszteljük az ellenfelünket. Annál többet nem tehetünk, mint hogy mindent elkövetünk a siker érdekében.”
