Chile 1962-ben az elődöntőben, 1998-ban és 2010-ben pedig a legjobb 16 között maradt alul Brazíliával szemben. Természetesen ezúttal is az ötszörös világbajnok, egyben házigazda az esélyes, de nem árt az óvatosság. Jorge Sampaoli együttese a csoportkörben Spanyolországot már megtréfálta, s Hollandiával szemben is csak az utolsó negyedórában kapitulált – miért ne okozhatna ma is meglepetést.
A brazilok minden eszközt igyekeznek bevetni az ellenfél feltérképezése és megzavarása érdekében. Sampaoli csütörtökön félbeszakította a chilei válogatott edzését, mert a stábjával együtt észrevette, hogy a levegőben egy helikopter köröz. Kiderült, hogy a legnagyobb brazil médiavállalat, az O Globo riporterei akartak felvételt készíteni a tréningről. Nyilván a célirányos tájékoztatás érdekében is.
A chileiek ország-világ előtt hangoztatva azzal vágtak vissza, nem az ellenfél tudása miatt lesz nehéz dolguk, hanem mert a brazilok úgyis élvezik majd a bírók támogatását.
Tegnap nemcsak Luiz Felipe Scolari kérte ki magának a képtelen vádakat, hanem a szövetség egyik elöljárója is megjelent a sajtótájékoztatón, s szinte kiabálva azt mondta: nem tiszteli a brazilokat, aki így beszél róluk.
Scolari intelligenciájáról árulkodik, hogy a szópárbaj dacára tisztelettel szólt a chilei válogatottról és annak argentin kapitányáról, s a brazil edzés már kedélyes hangulatban zajlott.
Felipaót először a statisztikáról, a fölényes brazil fölényről faggatták. „Nem hinném, hogy akár a négy évvel ezelőtti brazil és chilei csapatot össze lehetne hasonlítani a jelenlegivel – kezdett bele. – Ám azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy Sampaoli irányításával a chilei válogatott látványosan fejlődött, mára a legjobbak ellen is egyenlő eséllyel léphet pályára, magam is nagyon tisztelem szombati ellenfelünket.”
Ez a válasz tálcán kínálta a következő kérdést: a brazil válogatott viszont mintha a vb-n elmaradna a tavaly, a Konföderációs Kupán mutatott formájától. Mikor ér el ismét arra a szintre? „Igen, a tavalyi teljesítményünknek eddig csak a nyolcvan százalékát nyújtottuk. De képesek vagyunk elérni a száz százalékot, aminek most, a kieséses szakaszban jött el az ideje.”
Scolaritól arra is választ vártak, a hazai pálya egyértelműen előny, áldás-e, vagy inkább terhet jelent. „Számos tornán részt vettem már, a játékosaim sem kezdők, a világ legjobb klubjaiban szerepelnek. Az első meccs előtt mégis izgatottságot láttam rajtuk, s el is árulták, igen, ez teljesen más helyzet, mint amivel korábban találkoztak. Ahogy haladunk előre, ez a feszültség oldódik, mostantól azonban van egy nagy különbség, már nem lehet hibázni. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy felkészüljünk, folyamatosan ezen járatom az agyam.”
A kezdő tizenegyre irányuló kérdés elől Scolari természetesen kitért, a taktikát pedig nemes egyszerűséggel így jellemezte: „Védekezünk és támadunk, mindig éppen amelyikre szükség van.”
S hogy mi lesz akkor, ha Brazília mégis kiesne? „Tisztában vagyunk a felelősséggel, nyerni akarunk, bejutni a döntőbe, de a pályán bármi megtörténhet. Az a lényeg, hogy tiszta legyen a lelkiismeretünk, s tiszteljük az ellenfelünket. Annál többet nem tehetünk, mint hogy mindent elkövetünk a siker érdekében.”
