Megússzák-e száműzetéssel a brazilok?

Andrés Escobar az életével fizetett egy rossz mozdulatért a ’94-es vébén. Pedig az semmi volt ahhoz képest, amit tegnap Scolariék követtek el saját nemzetük ellen.

Joachim Löw a tőle megszokott módon készítette fel legénységét a brazil körülményekre, és persze a meccsekre. Mindez vegytisztán látható volt a németek minden mozdulatán a kezdő sípszótól kezdve. A jellemzően tiki-takával kevert labdatartásra épülő rendszer helyett ezúttal a kontrajátékból tartottak bemutatót. Olyan eleganciával váltottak egyik szisztémáról a másikra, mintha mindig is ezt tervezték volna. Hidegvérű profizmus volt ez, pontosan úgy, ahogy azt a németektől eddig megszoktuk, és ahogy vártuk most is.

A harmadik német gólnál – melyhez hasonlót sokat látni a Városliget betonos dühöngőiben – már érezni lehetett, hogy ha Scolari nem nyúl bele a meccsbe, a léket kapott vezérhajó hamar elsüllyed. A mester azonban meg sem próbálta megmenteni tanítványait, akik egyre mélyebbre és mélyebbre zuhantak, és végül ott értek talajt, ahol már senki sem gondolta, hogy koppanni lehet. Az utolsó három találatot a Nationalelf úgy ünnepelte, mintha edzőmeccsen lenne. Az ember hitetlenkedve nézte, hogyan fordul ki a sarkából a világ: a futball művészeit saját országukban oktatták modern labdarúgásból. Mintha véget ért volna ezzel egy korszak a futballtörténelemben, nem véletlenül vonnak most sokan párhuzamot az angol-magyar 6:3-al.

A lefújást követően az ideiglenes csékát, David Luizt vigasztaló Thiago Silva arcát is könnyek áztatták, ahogyan a stadiont még el nem hagyó szurkolókét és a tévé előtt ülő honfitársakét is. S hogy hogyan fogja magát összeszedni a selecao a bronzmeccsre? Ha rajta múlik, sehogy, ebből a vereségből ugyanis nem lehet felállni. Persze sok múlik majd azon, mennyire verik szét a másik elődöntőben az érkező ellenfelet.

A rekordvereség egyben 21. századi mérföldkő is. Nem valószínű, hogy a közeljövőben bárki ekkora különbséggel páholja majd el Brazíliát, de vb-elődöntőben sem sűrűn várható hatgólos győzelem bármelyik meccsen. Ennél is kisebb a valószínűsége, hogy nem zavarják szét a csapatot, és küldik olyan messze a válogatottól Scolarit, amennyire csak lehetséges. Az 1–7 egyben azt jelenti, hogy a selecao csupán megközelíteni tudta a 90-es évek végén, 2000-es évek elején látott Ronaldo-, Ronaldinho-, Rivaldo-, Roberto Carlos- és Cafu-féle csodagárdát. A 12 éve vb-aranyra áhítozó sárga-kékek bebizonyították maguknak és a világnak, hogy nem a döntőbe valók, sőt lehet, hogy semleges helyszínen még a legjobb négyig sem jutnának. Maradnak azon a szinten, ahol 2002 óta járnak.

A Le Parisien a történelmi meccs apropóján azt írja: ennek a drámának súlyos következményei lehetnek. Emlékezzünk Andrés Escobar kolumbiai védőre, aki öngólt vétett a válogatottban az 1994-es vébén, mellyel csapata kiesett a tornáról. Hazautazását követően 12 lövéssel végeztek vele. Gyilkosa a dél-amerikai riporterek gólörömét imitálva góóóóóóóól! felkiáltással oltotta ki az életét. Reménykedjünk benne, hogy Marcelóék megússzák vesszőzéssel és száműzetéssel.