Amint arról a Magyar Nemzet és az MNO is beszámolt, felemás sikerrel végződött pénteken a pénzintézetek kontra Magyar Állam persorozat első felvonása. A Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezettel szemben pert nyert az állam, mivel a törvényszék elutasította a takarékszövetkezet keresetét. Dr. Damm Andrea, a devizahitelekben szakértő ügyvéd véleménye szerint azonban az a furcsa helyzet állt elő, hogy az állam ugyan nyert, de a devizahitelesek veszítettek. Sőt nyilatkozatának idejében úgy tűnt, hogy a bíróság ítélete nem is fellebbezhető meg. Azóta – szerencsére – változott a jogi álláspont.
Jogászok egy lelkes csoportja egész hétvégén azon dolgozott, hogy találjon valamilyen megoldást a fellebbezés lehetőségére, mert igazságérzetük és szakmai meggyőződésük is azt diktálja, hogy a megkárosított devizahiteleseknek igazuk van, és ennek jogi érvényt is lehet szerezni.
– Nem hagyott nyugodni a pénteki tárgyalás kimenetele, s elkezdtem gondolkodni azon, hogy miként lehetne visszafordítani az ítélet következményeit, még ha azt mondtam is, hogy nem lehet fellebbezni – mondta tegnap dr. Damm Andrea. Szeretném, ha ezek a perek úgy érnének véget, hogy az adósoknak kedvező legyen. Ezért megfogalmaztam ma egy lehetséges fellebbezési érvrendszert. Ha ez sikeres lenne, olyan eredményt hozna, mintha a Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezet nem is nyújtott volna be keresetet.
– MI lenne ennek a lényege?
– A bíró az alperesi kérelemhez a kereset sorsát illetően nincs kötve. Tehát más döntést is hozhatott volna a bíró, mint amit az állam képviselői kértek. Minthogy a devizahiteles-törvény (a 2014. évi XXXVIII. törvény) 11. § (2) bekezdése szerint a bíróság akkor utasítja el a keresetet, ha azt állapítja meg, hogy az egyoldalú módosítások nem tisztességesek, csak akkor utasíthatta volna el a bíró a keresetet, ha érdemben hozott volna döntést. Ha a felperesnek nem volt kereshetőségi joga, ahogy azt a bíróság kimondta, akkor a pert meg kellett volna szüntetni.
– A laikusok számára a kereset elutasítása és a per megszüntetése között aligha van jelentős különbség. Jogi értelemben mi az eltérés?
– A devizahiteles-törvény 5. § (1) bekezdése és a 6. § egyértelműen kimondja, hogy akkor kell a pénzügyi intézménynek pert indítania, ha maga azt állítja, hogy nem tárgyalták meg egyedileg az ügyfelekkel a feltételeket és azok álláspontja szerint tisztességesek. Miután ebben a keresetben azt állította a takarékszövetkezet, hogy egyedileg megtárgyalták a feltételeket, birói úton nem érvényesíthető keresetet nyújtott be. A Pp. 130. § (1) bek. f./ pontja ezt a lehetőséget idézés kibocsátása nélküli elutasítás okaként jelöli meg, amelyre tekintettel a Pp. 157. § a./ pontja alapján meg kell szüntetni a pert.
Ha ezen érv mentén az állam fellebbez s annak helyt ad a másodfokú bíróság, olyan helyzet állna elő, mintha a takarékszövetkezet be sem nyújtott volna keresetet, s ügyfelei a devizahiteles-törvény hatálya alá tartozó ügyfelek maradnának annak jogkövetkezményeivel együtt.
– És úgy látja, hogy ez az út meghozhatja a sikert a devizahitelesek számára?
– Nagyon sok energiát fordítottunk sok-sok kollégával együtt az ügyfelek terheinek enyhítése érdekében, így minden lehetőséget érdemes megragadni a sikerért. Nem biztos, hogy ezt a másodfokú bíróság elfogadja, de a Magyar Állam illetékmentes, tehát költség nélkül megpróbálhatja megváltoztattatni az ítélet által kialakult joghatást.
