Számtalan családban a szeptemberi iskolakezdéssel egy időben dőlt el, kap-e zsebpénzt a gyermek, és ha igen, miért és mennyit. Kutatások szerint Magyarországon éves szinten hatmilliárd forint zsebpénzt költenek el a fiatalok. A szakemberek szerint a zsebpénz mellett szól, hogy ha csak kisebb összegekből gazdálkodik is a kiskorú fogyasztó, fontos tapasztalatokhoz juthat a pénzkezelésről.
– Megtanulhatja, milyen érzés például, ha már hétfőn elkölti a teljes zsebpénzét, majd egész héten nem vásárolhat semmit, vagy éppen azt, milyen több hónapnyi tudatos megtakarítás után megvenni egy vágyott tárgyat – mondta lapunknak a K&H Vigyázz, kész, pénz! pénzügyi vetélkedő-, oktatóprogram szakértője. Németh Erika klinikai gyermek-szakpszichológus szerint a szülői minta mellett fontos, hogy ne döntsünk a gyermek helyett arról, mikor és mire adja ki a kapott pénzt, viszont előre vázoljuk, milyen következményekkel járhat a döntése.
A legtöbb szülőnek dilemmát okoz, hogyan tanítsa meg gyermekét okos pénzügyi döntéseket hozni. Van, aki amíg csak teheti, nem ad zsebpénzt a diáknak, mások már az első osztályosnak is nyújtanak bizonyos összeget e célra. Németh Erika szerint hét- és nyolcéves kor előtt azért nem érdemes pénzt adni a kicsinek, mert még nincs kialakult számfogalma, illetve nincs úgynevezett késleltetési készsége, vagyis mindent azonnal akar. Tehát ha kap egy összeget, azt az esetek többségében nyomban el is költi. – Ha készségszinten megérett a diák, és felelősségteljesnek érezzük, fokozatosan, kis összegekkel kezdve bevezethetjük őt a pénzügyi döntések világába – véli a szakember. Hozzátette: a pénzköltéssel a gyermek fontos tapasztalatokhoz jut, ha kellő szabadságot adunk neki. Nem kell ugyanis mindentől megóvni, vagyis ha hoz egy rossz döntést, és hétfőn elkölti az összes pénzét és egész hétre egy fillér nélkül marad, akkor nem szabad a szülőnek meginognia, és hét közepén újabb összeget adni. A rossz tapasztalat is segíti a gyermeket abban, hogy érezze a felelősséget, és mérlegelhessen a következő döntés előtt – mondta a szakpszichológus.
Ahogy más helyzetekben is, itt is nagyon fontos a szülői minta: ha a felnőttek sem képesek beosztani a pénzt, a diák sem fogja megérteni, mi szükség lenne a tervezésre. A példamutatás azonban nem egyenlő azzal, hogy a gyermek helyett lépünk.
A szakértő tanácsa szerint ne akarjuk eldönteni, mire költse gyermekünk a kapott zsebpénzt. Inkább beszélgessünk arról, mi mindent szeretne vásárolni. Tudatos felnőttként magyarázzuk el, melyik döntés milyen következményekkel járhat: ha megveszi a finom csokit, jóllakik és elégedett lesz, de ha minden héten csak a csokira megy el a pénze, sosem kapja meg a játékot. Holott, ha félreteszi a pénzt, két hónap múlva megveheti a vágyott tárgyat, de akkor addig nem vehet csokit. Vagy pedig egy-két alkalommal csokit is vesz, de csak annyival később tudja megvenni a megmaradt pénzből a játékot.
– Ha ezeket elmondtuk, utána a döntést már bízzuk a gyermekre, ne akarjuk megmondani, szerintünk melyik a helyes választás. Támogassuk a választott megoldásban, ha pedig rosszul dönt és emiatt szomorú, ne emlegessük fel, mert adott esetben tehernek fogja érezni a pénzzel bánást. Inkább biztassuk, hogy a következő alkalommal még jobban gondolja át, mit szeretne elérni, és dicsérjük meg, ha úgy látjuk, felelősségteljesen hozott egy pénzügyi döntést – jegyezte meg Horváth Magyary Nóra, a K&H pénzügyi vetélkedőjének zsűritagja. Szerinte nagyon fontos, hogy a diákok minél fiatalabb korban megismerkedjenek az alapvető pénzügyi fogalmakkal.
Ebben a szülőké a döntő szerep, az ő példamutatásuk meghatározza a fiatalok későbbi hozzáállását is. Ha bevonjuk őket a család pénzügyeinek tervezésébe, a vásárlásokba, akkor tinédzserkorukra már pontos képük lehet az anyagiakról.
(Megjelent a Magyar Nemzet 17. oldalán szombatonként olvasható Fogyasztóvédelem c. mellékletben.)
