Évente több millió forintot tehetnek zsebre az üdülésijog-tulajdonosoknak értékesített apartmanok üzemeltetői, többségük ugyanis úgy emeli az éves fenntartási díjakat, hogy jócskán meghaladja a jogos követelést. Egy friss bírósági ítélet alapján azonban az ügyfél öt évre visszamenőleg követelheti azt az összeget, amennyivel az igazolható költségekhez képest többet hajtottak be.
Ismert, a több százezer forintos vagy milliós nagyságrendben megvásárolt üdülési jog (angolul time share) kifizetése mellett rendszeres kiadásuk is van a tulajdonosoknak, ez nem más, mint a szálláshely fenntartásáért számolt, átlagosan 40-100 ezer forintos éves költség. Ezt akkor is kell fizetni az apartman üzemeltetőjének, ha az adott évben a tulajdonos nem használja az esztendő egy meghatározott időszakában rendelkezésére álló szálláshelyet. A fenntartási költség ugyan a szerződések szerint emelkedhet, nem mindegy azonban, milyen mértékben. A jellemzően rezsire, felújításokra, marketingre fordított összeget csak hivatalos döntés alapján, igazolható indokok és körülmények mentén emelhetik a cégek, önkényesen nem. Mégis, több szállásszolgáltató cég él vissza az emelés lehetőségével, s nem ritka, hogy úgy kérnek egyre dráguló fenntartási díjakat az üdülésijog-tulajdonosoktól, hogy nem derül ki, milyen plusztételek indokolják a követelést. Ha pedig az ügyfél nem teljesít, fizetési meghagyással próbálják behajtani rajta az összeget.
Jogerősen pert nyert egy fogyasztó a napokban az Abbázia Country Club Kft. ellen, mert a cég keszthelyi apartmanjait használó ügyfelei számára 2006 óta jogosulatlanul emelte a fenntartási díjakat. Mint kiderült, évente átlagosan 10-15 ezer forinttal többet kértek el minden egyes ügyféltől a szálláshelyek fenntartásáért, ebből mostanra tekintélyes summát gyűjtött be a társaság. „A perben bizonyítást nyert, hogy hivatalos okirattal, például a cég közgyűlési határozatával nem tudják igazolni a követelést, ezért évekre visszamenőleg ki kell fizessék ügyfelemnek azt a különbözetet, amennyivel többet kértek a bíróság által is elismert költségnél” – vázolta lapunknak Kende Júlia. Mint az üdülésijog-ügyekben járatos ügyvéd elmondta, ez a döntés azért precedensértékű, mert jogalap nélküli gazdagodás címén a jövőben minden hasonló helyzetben lévő jogtulajdonos igényt tarthat arra az összegre, amelyet az önkényes emelés következtében fizettettek ki vele. A díjak különbözetére öt évre visszamenőleg lehet követelést benyújtani a szálloda üzemeltetőjének. „Ez sok ezer fogyasztót érinthet napjainkban, nem árt tehát utánanézni, tudja-e a cég igazolni, hogy milyen jogcímen drágulnak az üzemeltetéssel járó kiadások” – szögezte le Kende Júlia.
Az ügyvéd egy másik, egyelőre első fokon megnyert perében ugyancsak az Abbázia Country Club Kft. egyik ügyfele volt a károsult. Ebben az esetben azt sikerült bebizonyítani, hogy ha a fogyasztó a rendelet által megszabott határidőn, vagyis 15 napon belül írásban eláll az üdülési jog megvásárlására szóló szerződéstől, akkor azt az értékesítő cég minden körülmények között kénytelen figyelembe venni. 1999-ben történt, hogy egy házaspár üdülőhasználati jogot vett az Abbázia apartmanjait értékesítő Proinvest 2001 Kft.-től, az üdülési jog vételárát pedig a Pláninvest Bróker Rt.-től vásárolt részvényekkel egyenlítették ki. Az ügyfelek azonban – elállási határidőn belül – meggondolták magukat, és az üdülésijog-szerződéstől írásban elállva visszakérték a csaknem egymillió forintos vételárat. Ám a tulajdonos és az értékesítők több mint tíz éven át, számtalan felszólítás ellenére sem voltak hajlandók visszafizetni, sőt évről évre követelték a fenntartási díj megfizetését is. „Végül a fogyasztók másfél évtized alatt megírt számtalan levele alapján a bíróság késedelmi kamatokkal együtt több mint kétmillió forint megfizetésére kötelezte a cégeket” – ismertette Kende Júlia. Megjegyezte, az üdülési jogot vásárló fogyasztónak nem kell jogi végzettséggel rendelkeznie, ezért a bíróság szerint azok a levelek is megszakítják az elévülést, vagyis bontják az adásvételi szerződést, amelyek az összeggel kapcsolatos visszafizetési igényről szólnak, és nem ügyvéd által fogalmazott felszólítást tartalmaznak.
(Megjelent a Magyar Nemzet 17. oldalán szombatonként olvasható Fogyasztóvédelem c. mellékletben.)
