Nem csupán akkor kerül kapcsolatba az autós egy bontóval, ha beüt a gazdasági totálkár, hanem akkor is, ha olcsón szeretne hozzájutni valamilyen alkatrészhez. A használtautóalkatrész-kereskedelem azonban veszélyes terep: egyfelől azért, mert könnyen kárt okozhat a gyanúsan olcsó alkatrész, másfelől mert a lopott és alkatrészenként kiárusított gépkocsik a szervezett alvilág felségterületéhez tartoznak. A kormányzat ismeri a problémát, és különböző intézkedésekkel igyekszik is gyengíteni a feketegazdaságot.
A legfrissebb módosítás alapján továbbra sem kérhetnek pénzt a tulajdonostól az átvett gépjárműért a bontók, ám megszűnik az a kötelezettségük, hogy a kibontott alkatrész után fizessenek a volt tulajdonosnak – egyebek mellett ezt tartalmazza a hulladékká vált gépjárművekről szóló idén év elejétől hatályos rendelet.
Az alapvető előírások változatlanok, de néhány kimaradt, illetve újak is kerültek bele. Három új fogalommal nyit a rendelet. A bontás a kocsi szétszedését alkatrészekre, a kibontott alkatrészek újrahasznosításra előkészítését, majd a maradék aprítását jelenti. A kocsit csak „szárazra fektetett” állapotban lehet szétbontani, vagyis előbb el kell távolítani belőle a veszélyes hulladékokat. A harmadik új fogalom a visszanyerés, amely a kibontott alkatrész eredeti – vagy pedig egyéb – célra való ismételt felhasználását jelenti.
A hasznosítás mértékét például változatlanul hagyta az új rendelet, a hulladékká vált járműveknél az újrahasználatra való előkészítésnek és a hasznosításnak együttesen el kell érnie a 95 százalékot. Az újrahasználatra előkészítés, az újrafeldolgozás és a hasznosítás együttes aránya pedig nem lehet kisebb 85 százaléknál. Az arányszámokat az összes hulladékká vált jármű tömegéhez kell mérni.
Újak a rendeletben a kibontott alkatrészekre vonatkozó előírások. Így minden kibontott és eladásra előkészített alkatrészről külön, naprakész nyilvántartást kell vezetni. Ebben rögzíteni kell, hogy melyik járműből származik az alkatrész.
A bontónak ezt követően garantálnia kell azt, hogy a bontott alkatrész – beépítve – alkalmas a közúti közlekedésre, illetve meg kell adni az alkatrész korát is. Végezetül azt kell rögzíteni a nyilvántartásban, hogy a kibontott és megfelelő alkatrészt mikor adta el a bontócég.
Mindezek az előírások természetesen a legális bontókra vonatkoznak. Csakhogy az évente 60-80 ezer roncsautóvá romló gépjárműnek alig harmadától válnak meg törvényesen a tulajdonosok, a többi illegális bontóba kerül. Ha a feleslegessé vált autót legális bontóba viszi a tulajdonosa, az ott kapott igazolással az okmányirodában adható le a rendszám, ami hatezer forintba kerül. Ezzel szemben az illegális bontónak leadott kocsiért akár 20-40 ezer forintot is kaphat a tulajdonos. A szabályozás tehát csak a piac kisebbik részére lesz hatással
