Szinte minden internetes felületen szembejön az ötvenhatos ingyen emlékérme reklámja. Vagy emlékérem? Egyáltalán nem mindegy, hiszen itt van a kutya elásva a piaci forgalmazó Magyar Éremkibocsátó Intézet Kft. (MÉI) és az „MNB-fióka” Magyar Pénzverő Zrt. konfliktusában, ami a most mindenhol látható éremajánlattal kapcsolatban új fejezettel jelentkezik.
A csörte 2012-es keltezésű: a MÉI – a GVH döntése szerint – a különböző érmeket népszerűsítő reklámstratégiáját a hivatalosság, az állami elismertség látszatára építette, hirdetéseiben hangsúlyosan az intézet nevet használta, mellőzve a kft. cégformát. DM-küldeményeit nemzeti színű bordűrrel látta el, tévéreklámjaiban a közlemény megnevezéssel élt és „a nemzeti pénzverdék hivatalos forgalmazója” titulust alkalmazta. Összességében ezzel azt a látszatot keltette, hogy a vállalkozásnak állami, hivatalos háttere van, tevékenysége a közfeladatok ellátásához kapcsolódik. Egy akciójában még azonnali vásárlásra is ösztökélte a vásárlókat, akiknek tíz napjuk volt az akciós áron vásárlásra, ami szintén nem bizonyult igaznak.
A Magyar Államkincstár, majd a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Pénzverő Zrt. sajtóközleményben határolódott el a MÉI tevékenységétől. A GVH tavaly áprilisban mindezekért 100 millió forint bírságot szabott ki a vállalkozásra, amely a bíróságon támadta meg a végzést, így az nem emelkedett jogerőre. A MÉI kifogásolható tevékenysége miatt nem is az MNB vagy a pénzverő, hanem a fogyasztók tettek panaszt a versenyhivatalnál, ezt megkeresésünkre a nemzeti banknál is megerősítették, de erről később.
A jegybank mindazonáltal továbbra is úgy gondolja, hogy a GVH-„ítéletben” foglaltak még mindig állnak a MÉI tevékenységére, vagyis az ötvenhatos érem kapcsán is átverik a vásárlókat.
– Az árazást és a kommunikációt illetően a fogyasztók védelme továbbra is sérül – fogalmaztak az MNO-nak a jegybanknál. Ezzel kapcsolatban felmerült egy utóvizsgálat lefolytatása, de sajnos mivel a MÉI az eredeti GVH-végzést megtámadta, és bíróság elé vitte, még nem emelkedett jogerőre a határozat, ezért a további utóvizsgálatoknak sincs helye egyelőre.
Hogy mi az, amire a jegybanknál panaszkodnak az ingyenéremmel kapcsolatosan?
– A cég nulla forintért kínálja a terméket, miközben alatta apró betűkkel feltüntetnek egy 1490 forintos csomagolási és postaköltséget. A fogyasztók megtévesztése itt megalapozottan fennállhat, de ennek eldöntésére is a GVH illetékes. Ez az 1490 forint az érme vélhető előállítási költségétől nagyon távol van – így a jegybank. Úgy tudjuk, a 0 forintos bronz medált alig néhány száz forintért állíthatják elő, a Magyar Postánál pedig szintén jóval ezer forint alatt van a szerződött ügyfelek szállítási költsége, nem pedig 1490, ezt az MNB egyenesen „bújtatott árnak” titulálja.
Az éremkibocsátót is megkérdeztük az érem adatai iránt érdeklődve: megtudtuk, bronzból van, magasplasztikai eljárással készült, és neves éremművész készítette – ifj. Szlávics Lászlóhoz kötődik még ezenkívül a Nagy Magyarok éremsorozat, köztük a Puskás Ferenc-érem is. A bronzkorong előállítási költségét üzleti titokként kezelik, de – mint fogalmaznak – „megtehetik”, hogy egy nemzetközi cégcsoport tagjaként a nagy mennyiségek miatt alacsony áron tudjanak gyártatni. Egy furfangos kérdéssel azért mégis bepróbálkoztunk: lehetséges-e személyes átvétel, amivel akár nullára is csökkenthető a postaköltség?
– Valamennyi termékünket kizárólag postai úton lehet megrendelni, a cég nem rendelkezik üzlettel, ahol a vevők személyesen vehetnék át a termékeket. A cég telefonos ügyfélszolgálatán vagy online felületen keresztül leadott rendeléseket tud fogadni – szóval egy kis szorgalommal sem ússzuk meg a titkos értékű érem 1490 forintos csomag- és postaköltségét.
Külön rejtély még az éremkibocsátás időzítése is, mert bár még több mint másfél év hátravan a jubileumig, az éremkibocsátó kft. ajánlata már él. Erről így vélekednek a jegybanknál:
– Az MNB november 1-jével szigorította érmeutánzatokra vonatkozó rendeletét. Mint kibocsátó hatóság védi az egyes emlékérme-kibocsátásokat. Tematikáinkban egy évig más kibocsátók nem hozhatnak forgalomba érmét, illetve érméről ezt követően is csak a jegybank engedélyével lehet fémből utánzatot készíteni. Ezt a jogszabályi gyakorlatot kerüli meg a MÉI azzal, hogy elébe megy az évfordulónak – jelzik az állami társaságnál. Azt pedig ugye nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az MNB tervezhetett ’56-os érmét a jubileumra, hisz 1956 minden kerek évfordulójára kiadott hivatalos fizetőeszközként is használható érmét. De amíg nincs kibocsátás, nincs is mit védeni.
A valóban igen korai kibocsátásról a MÉI az MNO-val azt közölte, numizmatikai körökben így a normális, ezzel is jelzik a forgalmazók az ünnep fontosságát.
– Példaként említhetjük, hogy a MÉI Kft. cégcsoportja együttműködik a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal, és hivatalos forgalmazója az olimpiai emlékéremprogramoknak is. A jövő évi riói olimpiához kapcsolódó termékeket már tavaly értékesíteni kezdték – közölte a vállalkozás, de mintha ezzel a közléssel is úgy tűnne, mintha a MÉI állna kapcsolatban a NOB-bal, nem pedig az anyacég, a norvég alapítású Samlerhuset maga, amelyet például a Nobel-békedíjak előállítójaként is ismerhet a numizmatika.
A MÉI sokak szerint tehát fondorlatos fellépése miatt nem csupán az MNB, illetve a GVH váltott élesebb szemüvegre, sőt mindennek a gyökere a fogyasztók panasza volt, akik nem kérnek a „levakarhatatlan” éremkibocsátóból.
A MÉI olvasatában természetesen más a helyzet: – Jellemzően már meglévő, saját adatbázisra küldjük ki figyelemfelkeltő ajánlatainkat, ez azt jelenti, hogy a címzettek hozzájárultak ahhoz, hogy értesüljenek a cég kibocsátásairól. Egyéb esetekben a MÉI Kft. mindig törvényes úton vásárolt adatbázist használ tevékenysége során. Emellett a hatályos adatvédelmi törvénynek megfelelően az e-mailes megkeresések esetében minden alkalommal adott a lehetőség a hírlevelekről történő leiratkozásra. Akár a postai, akár az elektronikus kampányokról beszélünk, minden esetben, amikor a gyűjtők leiratkozási szándékukat jelzik, adataik kikerülnek az adatbázisból – tehát ez nem vág egybe a fogyasztói panaszokkal, várhatóan tehát ebben a kérdésben is a bíróságnak kell majd állást foglalnia a GVH megtámadott végzése után.
A végére hagytuk a cikkünk elején előre jelzett furmányosságot. A nyelvi finomságokra talán nem is annyira fogékony átlagember aligha tesz különbséget érem és érme között, pedig a MÉI leleményességének talán éppen ez a kulcseleme: az érme névértékkel pénzforgalomba kerül, kizárólag állami szerv bocsáthatja ki, hazánk esetében a jegybanki Magyar Pénzverő Zrt. Az érem – ezzel a névvel jelentkezik rendszeresen a MÉI – nem kerül pénzforgalomba, kibocsátására a cég szerint bárki jogosult.
Hogy mennyire lesz fontos a betűrendi dolog az „érem” szóban a bíróságon? A MÉI szerint bizonyára, hiszen még a definícióját is külön elküldték az MNO kérdéssorára adott válaszok mellé. Azért két helyütt mégis „Magyar Érmekibocsátó Intézet” néven illették magukat a levélben.
