Ahány ház, annyi szokás – a húsvétot is igyekeznek nemzetiszínűre festeni a föld különböző népei, és ha már így tesznek, viszik is tovább a hagyományt. A nagyhéten szó szerint is, Spanyolországban.
Virágvasárnaptól, tehát Jézus jeruzsálemi bevonulásának napjától, a nagyhét kezdetétől hosszú napokra furcsa vonuló figurák lepik el a spanyol városokat. A Semana Santa (ez a nagyhét spanyol neve) varázsos szokásláncolata az inkvizíció idejéből származó hagyomány. Különféle templomi gyülekezetek, vallásos egyesülések körmeneteket tartanak, eme gyászos, vezeklő felvonulások során Mária és Jézus életének, halálának fontos eseményeit megjelenítő, több tonna tömegű ereklyék kelnek útra a közösségek saját templomaiból.
Sevillában például a híres katedrálison is keresztülvonulnak, majd vissza a kiindulási helyre. S ahány egyesülés, csoport, annyiféle megkülönböztető ruha is megjelenik. A vonulás természetesen nem ad hoc, minden pontosan előre meg van szervezve, a vallási közösségek a szent három nap nyitányaként több százezer vezekelni kívánó városlakót vezetnek a vonulás során – csak Sevillában mintegy ötvenezret –, akik azért csatlakoznak, hogy bűneiktől megtisztulva várhassák Krisztus feltámadásának ünnepét.
Összesen mintegy százhúz ilyen felvonulás van ezekben a napokban – Sevillának talán ez a leglátványosabb eseménye az évben –, százak és ezrek kísérik a feldíszített fatrónusokon elhelyezett szobrokat, kompozíciókat, melyek Szűz Mária fájdalmát, illetve Krisztus szenvedéseit jelenítik meg. A hívek lassú, csoszogó léptekben haladnak előre.
Egy-egy ember terhe akár száz kilogrammot is nyomhat, 24-28 markos ember (costalero) visz egyszerre egy-egy ereklyét egy zárt emelvényen belül haladva, s kívülről utasítják őket a mozgásban – messziről szemlélve mindez olyan hatású, mintha a föld felett vonszolná magát a monstrum.
A számos templomi ereklye (el paso) önmagában is nagy értéket képvisel, a menetekben az öltözetek, a gyertyák, a pásztorbotok, az egyéb nagy értékű templomi kellékek sokasága lenyűgöző. A felvonulások során különösen kedvező tényező a város klímája. Húsvétkor már jó meleg van, és ritka a csapadék. Esőre hajló időben a körmenet elmarad, ami lelkileg nagyobb tehertétel az egyházközösség tagjainak, mint a menetben való részvétel fizikai fáradsága. A néhány száz fős egyesületi felvonulásoktól a háromezres létszámig széles a skála. A meneteket pedig a városlakók is kísérhetik, de általánosabb, hogy az utcákon tolongó sokaság képez élő kordont a meneteknek. Ezen a héten naponta kaphatók a felvonulásokat részletesen bemutató prospektusok pontos térképvázlatokkal, az útvonal időrendjének feltüntetésével.
A menetek fontos résztvevői a palástokba, leplekbe, csuklyákba öltözött kísérő bűnbánók, segítők (penitentes, servidoras). Az öltözékek nagyon fontosak, mindig ugyanazok, egy-egy egyházi közösségre jellegzetesek, szinte egyenruhának számítanak. Fehér, fekete, zöld, bíbor, lila és a színek különböző kombinációi fordulnak elő. A menetek előtt főleg fúvósokból és dobosokból álló, fájdalmas, szívbe markoló egyházi zenéket, indulókat játszó zenekar halad, de egyes körmeneteket megdöbbentő csendben tartanak.
A menetekben az egész város ünneplőben vesz részt. A hölgyek ilyenkor felhúzott hagyományos öltözéke a karcsúsító, fekete csipkés mantilla csipkés fejfedővel.
A Semana Santa eseményei hatásukban megrázóak, felkavaróak, és különlegességük révén nagy érdeklődést keltenek, de a város levegőjében már érződik, hogy közeleg a húsvét utáni másik többnapos nagy ünnep, a Feria, amely a túláradó vidámság és az életöröm ünnepe.
