Kilencvenöt évvel ezelőtt, amikor megkötötték a Magyarország sorsáról döntő trianoni békeszerződést az első világháború lezárultával, óriási volt a megdöbbenés az országban. Neves költőink is versbe foglalták ezt a letargiát, de a remény is töretlen volt: „Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, / Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!” – írta a fiatal József Attila Nem, nem, soha című versében, ami a revízió egyik legfőbb jelszava is volt.
Erre az életérzésre hamar egy hatalmas iparág épült, amely a revíziót hirdető mindennapi tárgyakkal árasztotta el az országot – mondta el portálunknak Szabó Pál Csaba, a Trianon Múzeum igazgatója. A szakember hangsúlyozta: ezt az igényt részben magánvállalkozások elégítették ki, amelyek revizionista jelszavakat, vagy Nagy-Magyarország-térképeket nyomtattak a termékeikre. De később az állam is beszállt ebbe a vállalkozásba, így például postai bélyegeken is megjelentek a hasonló szimbólumok.
A revizionista hullám a húszas években tetőzött, innentől aztán megerősödött az állami szerepvállalás is, de ez kitartott egészen az elcsatolt területek részbeni visszaszerzéséig – magyarázta az igazgató. A hazafias elkötelezettség erejét jól jelzi, hogy miután 1944–45-ben a magyar közigazgatás kénytelen volt kivonulni a korábban visszacsatolt területekről, sokan eldugták ezeket a relikviákat. „Jellemzően a nemzeti zászlókat, kokárdákat, irredenta kiadványokat, a magyar bevonulási ünnepségekre készített bocskai ruhákat elrejtették, befalazták vagy elásták. A Magyarországot és a magyar reményt szimbolizáló tárgyakat életük kockáztatásával is őrizték” – mondta el a történész.
Szabó Pál Csaba hangsúlyozta, hogy a Trianon Múzeum egyik fontos küldetése, hogy megújítsák a hazaszeretet és összetartozás gazdag magyar hagyományát és vonzó, korszerű, a Kárpát-medencében élő nem magyarok számára is érthető és hatásos üzeneteket fogalmazzanak meg.
Íme némi ízelítő a várpalotai Trianon Múzeumban őrzött relikviákból.
