Aki szilveszterkor látogat a szerb fővárosba, igazán belekóstolhat a Balkán ízébe: az emberek felhőtlenül szórakoznak, jó kedélyüket – többek közt – a rakija, vagyis a pálinka is garantálja. Létezik ugyanakkor Belgrádnak egy olyan része, ahol semmi jele nincs a készülődésnek. A buszpályaudvar mögötti raktárépületekben legalább ötszáz migráns él, ők azok, akik nem jutottak be a szerbiai befogadóközpontokba.
Persze a migránsok is tudják, mi az a szilveszter. Azonban nem készültek rá, hiszen semmi okuk az ünneplésre. Ehelyett a délutáni órákban hordók alá gyújtottak, abban forraltak vizet, amivel megmosakodtak. Mások vasúti talpfákat cipeltek a barakkokba, hogy elválasszák egymástól a fekvőhelyeiket. Megint mások a vízben kimosott rongyaikat szárították a tűznél. Tőlünk kérdezték: igaz az, hogy az újév alkalmából Magyarország megnyitja a határait a menekültek előtt? Ahogy korábban decemberben, most is kiábrándítóan hangzott a válaszunk: esélytelen, hogy ilyen történjen.
Mi sem természetesebb, hogy szilveszterkor Belgrád a petárdáktól hangos. A migránsokat ez sem érdekelte, így ki sem néztek a városba, inkább a tűznél bóbiskoltak. Éjfélkor azonban tűzijáték kezdődött a Száva partján, amire rengetegen összesereglettek: az eget csodálták. Nekik ennyi jutott a balkáni szilveszterből.
Képszerkesztő: Máté Péter
