Indonézia a világ legnépesebb muszlim országa, 260 millió lakosának csaknem 90 százaléka az iszlám vallás tanítása szerint él. A több mint 17 ezer szigetből álló ország egyik legismertebb szeglete Bali, ez a Pest megyénél kisebb területű sziget, amelyet alig több mint négymillióan laknak. Bali az indonéz hindu kisebbség központja, a vallási hagyományoknak köszönhetően a sziget épp elegendő kiskaput nyitott a befektetők számára az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy a nagyrészt érintetlen természetet turistaparadicsommá alakítsák.
Balit csaknem 4,5 millió nyaralni vágyó külföldi (és ennél jóval több belföldi utas) kereste fel tavaly, a mennyiség pedig ez esetben szükségszerűen együtt jár a minőség zuhanásával. A turisztikai beruházások a környezeti károkon túl a helyi közösségek identitását is válságba sodorták, a szigetre látogató tömegek miatt így szép lassan eltűnik mindaz, amiért korábban érdemes volt felkeresni Balit. Persze nem mindenki bosszankodik a meredeken emelkedő turistaszám miatt, a sziget ugyanis időközben a szórakoztatóipar és a prostitúció fellegvára lett, így a milliós nyaralóközönség rengeteg ember megélhetését biztosítja, a kérdés csak az, milyen áron.
Sokan, akik arra kényszerülnek, hogy áruba bocsássák a testüket, saját akaratukból döntenek Bali mellett. Ez ugyanakkor csupán a szabad választás illúziója, a helyzetükön nem sokat segít. A sziget éjszakai életét kiszolgáló szórakozóhelyek a keresletnek megfelelően a heteroszexuális mellett a homoszexuális és a transznemű prostituáltakra is komoly hangsúlyt helyeznek. Bali, a nem túl messzi Thaiföldhöz hasonlóan, a transzszexuálisok paradicsoma – és búvóhelye is egyben.
Mindazok, akik nőként férfi testbe születtek, Balin találhatnak menedéket. Bár a nemváltás az egész országban legális, a muszlim családok nagy része számára elfogadhatatlan, hogy gyermekük más neműként élje tovább az életét, mint ahogy megszületett. A transzneműek ezért többnyire a rokonságtól távol, új helyen kezdenek új életet, Bali tárt karokkal fogadja őket, a szórakoztatóiparnak köszönhetően pedig mára az éjszakai élet meghatározó alakjaivá váltak.
Hogy saját nemüknek megfelelően élhessenek, számos sebészeti beavatkozásnak vetik alá magukat, amelyeket jellemzően Thaiföldön és Dél-Koreában végeztetnek el, hiszen ott jóval olcsóbban dolgoznak az orvosok, mint Indonéziában. A műtétek és azokat követő hormonkezelés azonban elég költségesek ahhoz, hogy nappali munkájuk mellett éjszakánként áruba bocsássák a testüket. Mivel a prostitúció tilos, mindezt masszázsszalonok extra szolgáltatásaként vagy randiapplikációkon, online hirdetéseken keresztül bonyolítják le. Sokan jakartai ügynökségek segítségével Szingapúrban és Hongkongban is dolgoznak escortként.
Polgár András városépítészként került kapcsolatba a fotográfiával, az egyetem mellett elvégezte a Szellemkép fotósiskoláját és később a MÚOSZ fotóriporteri képzését is. Fő érdeklődési területe az ember és környezete, különös tekintettel a metropoliszokra. A világ számos nagyvárosát kereste fel, így jutott el Indonézia fővárosába, Jakartába is, 2015-ben. A metropolisz forgatagában eltöltött egy hónap után pihenni utazott Balira, ahol kapcsolatba került a helyi transznemű közösség tagjaival. Előzetes koncepció nélkül érkezett a szigetre, ám hamar felismerte a témában rejlő lehetőségeket. Közel nyolcvan embert keresett fel a fotózás ötletével, közülük először csupán négyen vállalták a szereplést. Ahogy kialakult a bizalom, bekerült a körforgásba, és egyre többen nyíltak meg kamerája előtt. Így indult a történet, idén júniusban pedig már negyedszer utazott vissza Balira. Hosszú távú fotográfiai projektként tekint a munkára, amelyben nem az általános jelenségre, hanem az egyes emberekre koncentrál. – Számomra ez pozitív történet. Bali lezüllött turistaparadicsomának közepén, a személyes történetekben megtalálhatjuk a harmóniára való törekvést és az áldozatvállalást.
Polgár András úgy tekint a fotósorozat szereplőire, mint extrém önmegvalósítókra, akik szembemennek a társadalmi normákkal, környezetük és családjuk elvárásaival azért, hogy végre olyan testben élhessenek, amilyenre mindig is vágytak. – Azért is szeretném, hogy Magyarországon minél többen megismerjék a sorozatot, mert ez egy komoly nyitás a világ egy kevésbé ismert részére.
