Rettenetes csapás, nem is tudok szóhoz jutni. Mikor legutóbb találkoztunk, még teljesen egészséges volt, nem akarom elhinni. Pótolhatatlan veszteség érte a magyar labdarúgást az egyetlen magyar aranylabdás távozásával. Felkavar a hír, nem találok szavakat.„ – Szepesi György, az MLSZ tiszteletbeli elnöke, legendás rádióriporter
„Az Albert Flóri? Te jó Isten! Nagyon sajnálom! Albert Flóri a hatvanas évek magyar és nemzetközi futballjának kiemelkedő egyénisége volt. Váratlanul ért a halálhíre!” – Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagja
„Az Akadémia Felügyelőbizottsági elnökével, Jakab Jánossal terveztük, hogy a napokban meglátogatjuk a kórházban. De erre már nem kerülhetett sor... Olyan gyorsan történt minden, hogy erre nem tudtunk felkészülni! Albert Flórit nagyon közel éreztük magunkhoz, a szeptember 15-i születésnapi köszöntését magam előtt látom, ahogy családi körben, a szeretteivel üdvözöljük őt. Flóri családcentrikus ember volt, rajongott az unokáiért. Maradandót alkotott, nem csak mint fantasztikus labdarúgó, de emberként, családfőként is kitűnő embert ismertem meg benne. Nagyon hiányozni fog, de a fényképe mindig ott lesz velünk a felcsúti dolgozószobában.„ – Gellei Imre, a Puskás Akadémia szakmai igazgatója
„A legnagyobb fradistát veszítettük el! Hatalmas megtiszteltetés volt nekem fiatal, vidékről felkerült gyereknek, hogy huszonegy éve minden nap találkozhattam vele. Szerettem hallgatni a történeteit! A hetvenedik születésnapján ott voltunk sokan a Fradi-családból, akkor még semmi nem utalt arra, hogy bármilyen probléma lenne... De ilyen az élet, ma már nincs köztünk. Albert Flórián emlékét örökre megőrizzük!” – Lipcsei Péter, a Ferencváros II edzője
„Mindannyiunkat mélyen lesújtott Albert Flórián halálhíre! Az utolsó információm az volt, hogy bevitték a kórházba, ahol rutinszerű műtétet hajtanak végre rajta. Ma pedig már másról kell beszélnünk... Húsz éve voltam kapcsolatban Albert Flóriánnal, ha találkoztunk, mindig sokat beszélgettünk. Mióta én vagyok a Fradi edzője, minden edzésünket megnézte Rákosi Gyulával és Szűcs Lajossal és örömmel mondhatom, hogy jó véleménnyel volt a munkámról. Borzasztó nehéz ilyenkor bármit is mondani. Mélyen megrendített a halálhíre!„ – Détári Lajos, korábbi világválogatott játékos, a Ferencváros edzője
„Nem térek napirendre a halálhíre fölött. Nagyon közel álltunk egymáshoz, egymáshoz közelről is származunk, ő hercegszántói volt, én pedig garai vagyok. Felfoghatatlan tragédia a halála, nagyszerű barát és csapattárs volt, szenzációs volt vele egy cspaatban játszani. Nemrég még együtt ünnepeltük a hetvenedik születésnapját az MLSZ-ben, most meg itt állunk letaglózva. Nagy veszteség a halála a magyar labdarúgásnak, mert rendkívüli játékos és ember volt, akinek a szavára nem lehetett nem odafigyelni.” – Dunai Antal, olimpai aranyérmes és ezüstérmes
„Mi együtt kezdtük a játékot, negyvenegyesek vagyunk mindketten, még arra a pillanatra is pontosan emlékszem, amikor először találkoztunk. Zseniális labdarúgó volt, aranylabdás, voltak olyan meccsei, amelyek egyszerűen felejthetetlenek. Igazi profi volt, akinek a kedvéért kimentek a nézők a stadionba, csak hogy láthassák. Nagyon meg tudta hálálni, hogy szeretik őt. Nehéz időszakot éltünk meg együtt a Fradival, akkor épp Kinizsi voltunk, divat volt nem szeretni a Fradit, de belőlünk nem lehetett kiölni a Fradi szeretetét.” – Verebes József, egykori csapattárs, mesteredző
Fotó: Takács József
