Miért a United?
A City az utóbbi évtizedekben most érkezik a legnagyobb eséllyel az Old Traffordra, remek csapatuk van, vezetik a tabellát, de ez nem azt jelenti, hogy a United otthonában is nyerni fognak és megnyerik első PL-címüket. A Manchester Citynek és Roberto Mancininek is súlyos United-fóbiája van, ami nem csoda az utóbbi évek tükrében: 2008-ban nyertek egy bajnokit az Old Traffordon, előtte ez 1974-ben sikerült. Nyilván már a 2008-as csapatot sem lehet a maihoz hasonlítani, de a City komoly hendikeppel léphet pályára az Old Traffordon.
A Unitednek behozhatatlan előnye van, ami a menedzseri posztot illeti. Sir Alex Ferguson röpke 25 évvel ül régebb óta a manchesteri kispadon, mint kollégája, és a cserékkel is jobban boldogul, mint az olasz mester, aki hajlamos szinte mindig posztra cserélni, a taktikába nem nagyon szokott belenyúlni.
Kapusposzton nincs nagy különbség, Joe Hartot nem kell bemutatni, míg David De Gea az előző fordulóban az Anfielden védte ki a ’Pool szemét.
Ferguson Cleverley-t és Rafaelt leszámítva teljes kerettel várhatja a meccset, ami épp annyira kellemes, mint kellemetlen. A fejvakargatás már rögtön a védelemben elkezdődik, itt csak Evra és Smalling helye biztos a két szélen. De ki kezdjen középen? A kedden a BL-ben jól játszó, de piros lapot kapó Vidics? A sérüléséből éppen felépült, meccshiánnyal küzdő Ferdinand? A csapatba berobbanó fiatal Phil Jones? A játékba egyre jobban belelendülő, de hibákra hajlamos Evans? Valószínűtlen, hogy csapatkapitányát padoztatná Ferguson, mint ahogy az is, hogy a bajnokságban mindössze öt meccsen pályára lépő Ferdinandot Liverpool után itt is bevesse. Legvalószínűbbnek a Smalling, Vidics, Jones, Evra védelem tűnik.
A középpályára érve fokozódik a fejvakargatás, a jelenlegi keretből akár három középpályás sort is pályára lehetne küldeni. A 4-4-2 eddig jól működött ebben az évben, erről az Arsenal és a Chelsea drukkerei is tudnának mesélni, a 4-5-1 viszont felemásan vizsgázott a Liverpool ellen. Létezik azonban egy kettő közötti megoldás is, mely jól működhet a City erős, romboló középpályája ellen: ez egy 4-3-2-1 felállás, ahol a négy védő előtt Giggs, Fletcher és Carrick (esetleg Pak) felelne a stabilitásért az előretolt Rooney mögé pedig első hullámban Young és Nani zárkózna fel támadásban. Stabil, óvatos és alkalmazkodó felállás.
A United viszont egyedülállóan képes arra, hogy saját játékát ráerőltesse az ellenfélre, így egy sokkal bátrabb, támadó szellemű koncepció is elképzelhető. Ferguson megpróbálhatja tehát ugyanazt a „totális futballt” játszani mint az Arsenal és a Chelsea ellen, kérdés, elő lehet-e húzni ugyanazt a nyulat háromszor a kalapból. Ez esetben reális egy Young-Carrick-Fletcher-Nani középpálya és egy Rooney-Hernandez csatársor, ahol a mexikói a középcsatár, Rooney pedig mögötte az árnyékék. Mancini minden bizonnyal olaszosan, három rombolóval (De Jong, Barry, Yaya Touré) küldi majd harcba csapatát, mellettük Silva, Nasri és Agüero felelhet majd a támadásokért. Ez esetben a túloldalon Fletcher és Phil Jones fogadhatja majd első vonalban a támadókat – a szép játék korántsem garantált.
A legnagyobb kérdés a szélek lezárása lehet. Egy jó napot kifogó Naninak vagy Ashley Youngnak nem okozhat gondot sem Clichy, sem Richards. Amennyiben a hazaiak védelme és Wayne Rooney is idény eleji formáját mutatja, szinte biztosak lehetünk a hazai sikerben. Már csak azért is, mert Fergusonék nem engedhetik meg maguknak, hogy öt pontra meglépjen a City. Állítása szerint Mancini győzelemre fog törekedni, de ne legyenek kétségeink, ez egy olasz edző fejében sem fordul meg, ha idegenben játszik. Egyértelműen egy pontért jön, elsődleges dolga lesz megpróbálni megfojtani és tördelni a United játékát, majd gyors kontrákkal eljutni az ellenfél kapujáig. Erős ellenfél a City, de az edző mentalitása miatt valószínűtlen, hogy ők vetnének véget a United 25 meccses hazai veretlenségének.
Miért a City?
Bár a BL-rutin hiánya még meglátszik, a PL-ben a City hétről hétre egyre inkább megmutatja, hogy gátlástalanul összevásárolt keretből is lehet csapatot gyúrni. Még akkor is, ha Roberto Mancini végtelen harcot vív az egókkal az öltözőben – ez azért a szezon során előbb-utóbb visszaüthet, a Bayern ellen kaphattunk ebből egy kis ízelítőt. Mindenesetre az angol pályákon a City egy masszív gépezet benyomását kelti, keretüknél csak költségvetésük ijesztőbb. Vasárnap sem valószínű, hogy Mancini túl sok területet engedne át Fergusonnak – a City ereje épp kompakt védelmében és középpályája stabilitásában rejlik, a hátsó sorok támogatása nélkül Silva és Agüero sem lenne ilyen hatékony.
Joe Hart helye atombiztos a City kapujában, az angol válogatott első számú kapusára a média közel sem helyez akkora nyomást, mint a 20 éves De Geára, akinek sok PL-tehetséghez hasonlóan magas vételárával és az ebből fakadó türelmetlenséggel is meg kell küzdenie. A nála négy évvel idősebb és rutinosabb Hart jóval határozottabb a kijöveteleknél, 79.3%-os védési mutatóját csak egy kapus előzi meg a PL-ben: éppen De Gea, akit szívesen tesztelnek távolról az ellenfelek, 85.7%-kal.
A City védelmében a Kompany-Lescott duó egy percet sem hagyott ki az eddigi PL-szezonból, nem valószínű, hogy épp most kezdene variálni Mancini a védelem közepében. A szélsőhátvédeken sok múlik majd, a Clichy és Nani, illetve a kisebb fejsérüléséből valószínűleg felépülő Richards és Young közti párharcok a meccset is eldönthetik – a United minden bizonnyal szélsőjátékával próbálja majd széthúzni a betömörülő mezőnyt.
A középső középpálya okozhatja a legnagyobb dilemmát Mancini számára. Egy szellősebb 4-2-3-1 (Agüeróval közvetlenül Dzeko mögött) és egy védekezőbb 4-5-1 (középen a Barry, Yaya Touré, De Jong trióval) tűnik a két legkézenfekvőbb választásnak. Utóbbi talán közelebb áll az olasz játékfelfogásához, hét közben a Villarreal elleni BL-meccsen is már a 40. percben lekapta Adam Johnsont és behozta Barryt, átállva a 4-5-1-re. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Liverpool is három középső középpályással törte meg a United ritmusát az Anfielden, akkor inkább De Jong játékára számítunk vasárnap (már ha a holland felépül kisebb csípősérüléséből). A kreativitást Silvától várjuk, róla érdekes módon kevés szó esik, pedig a kis spanyol a City támadásainak lelke, ráadásul egyre inkább ficánkol mindkét szélen – Evra és Smalling (vagy bárki, aki szembekerül vele) nehéz délutánra számíthat. Mancini a derbit fűszerezve még Hargreavest is beküldheti, főleg számára kedvező állás esetén.
Elől még Tévez száműzetése után is komoly tűzereje van a Citynek: Dzeko gólérzékenysége mellett remekül köti le a védőket, teret engedve a hét PL-meccsen nyolc gólt szerző Agüerónak. Ráadásul mindketten elég robbanékonyak ahhoz, hogy komoly gondokat okozzanak a MU gyakran rotált középső védőinek. Balotelli idegei számára talán sok lenne a kezdőcsapat, de a padról beállva bármikor veszélyes lehet.
