Olaszország legjobb játékosa, 2011

Boateng, Cavani, Di Natale, Ibrahimovic, Thiago Silva?

Kétnaponta jelentkező sorozatában a FourFourTwo megpróbálja megkeresni az olasz futball 2011-es „legjeit”. Sorozatunk utolsó részében a legjobb játékos nyomába eredtünk. Véleményünk szerint az első öt sorrendje így néz ki. De a döntés az olvasó kezében van!

5. Thiago Silva (Milan)

A 27 éves brazil már nem csak az olasz liga domináns védője, de vélhetően ott van a világ három legjobb középhátvédje között. Talán ha Dunga őt játszatja Dél-Afrikában, akkor Wesley Sneijder nem tudja megtréfálni a brazil válogatottat a negyeddöntőben. Parádés ütemérzék, szerelőkészég, alkalmas fizikum – emellett még jól is tud indítani és rendelkezik vezetői erényekkel. Tökéletes korban van, még gyors, de már rutinos is. Jól „olvassa” a játékot, jól mozog együtt társával – legyen az Nesta, vagy bárki –, és Mano Menezesnél már kihagyhatatlan a selecaóból.

4. Kevin-Prince Boateng (Milan)

Amikor tavaly nyáron a Milan nagybevásárlást tartott, és Zlatan Ibrahimovicot, valamint Robinhót is megszerezték Allegri csapatába, mindenki biztos volt benne, hogy remekül megerősítették az együttest, amely aztán meg is nyerte a bajnokságot. Pedig talán a legfontosabb vétel a ghánai középpályás volt, aki egy ragyogó vb-szereplés után érkezett Milánóba, noha a Portsmouth korábbi futballistájának játékjogát a Genoa szerezte meg, de azonnal tovább is adta a Milannak. Az NSZK-ban, Nyugat-Berlinben született oroszlánszívű középpályás, ha még talán nem is az új Gattuso, de talán a Milan-hívek sem gondolták, hogy a leszállóágon lévő Rino után ilyen hamar találnak egy hasonlóan lelkes, megfelelően agresszív vezérkost a középpályára, de Boateng eddig mindenkit meggyőzött.

3. Antonio Di Natale (Udinese)

Az Udinesét nyolc éve szolgáló támadó 34 évesen végleg beérett. Nem volt rossz játékos korábban sem, de pályafutása régebbi szakaszaiban mindig azt mondták rá: „Jó, jó, de valahogy nem az igazi”. Di Natale immár „igazi” lett. Kétszer egymás után lett a Serie A gólkirálya, és nem kizárt, hogy idén, egymás után harmadszor is ő fog befutni. A tavasszal a hátán vitte a csapatot, úgy futballozott, mint még soha. Mindig is tudtuk róla, hogy remek technikai tudása van, nagyszerűen csavar, elsőrangú pontrúgásoknál – még ha ez utóbbit a tizenegyeseknél mostanában el is kezdte cáfolni…Tavasszal azonban ennél is több volt, halkszavú személyisége ellenére igazi vezér, és gólpasszokban is jeleskedett. Nagy szívfájdalma, hogy a válogatottnál még úgy sem számítanak rá, hogy élete formájában van és sérülések miatt alig van bevethető csatára Cesare Prandelli kapitánynak.

2. Zlatan Ibrahimovic (Milan)

A svéd klasszis mindent tud a labdával, és ha jó formában van, megállíthatatlan. Nem volt rossz formában 2011-ben, hiszen kulcsszerepe volt a Milan bajnoki címében. Januárban volt leginkább elemében, akkor hat egymást követő meccsből ötön betalált, de márciusban például inkább csak a piros lapokat gyűjtötte, egymást követő két meccsén, a Bari és a Fiorentina elleni is kiállították. Képességei alapján Olaszország legjobb csatára lehetett volna 2011-ben, de csapatát nehéz helyzetbe hozó buta kiállításai miatt magától vette el ezt az esélyt. Az sem tett jót megítélésének, hogy októberben kijelentette, egyáltalán nem szeret már focizni, unja az egészet. Ez persze nem gátolta meg abban, hogy kilencszer megzörgesse a hálót 11 meccsen, és a Milan is boldogan leszurkolt érte nyáron 24 millió eurót, hogy a kölcsönvétel után végleg visszavegye a Barcelonától.

1.Edinson Cavani (Napoli)

Kétség nem férhet hozzá, hogy a „Matador” az olasz liga legnagyobb hatású alakja volt 2011-ben. Tavasszal egyszerűen ellenállhatatlan volt, 18 meccsen 16 gólt szerzett a Napolival a bajnokságban, és mesterhármast szerzett a Juventus, a Sampdoria, valamint a Lazio ellen is. Nyáron Copa Américát nyert csapatával, és ősszel rövid időre ugyan visszaesett a teljesítménye a Milan elleni újabb mesterhármas után, de cserébe a BL-meccsek során Európában is rangot vívott ki magának, majd három egymást követő meccsen szerzett öt góljával hallgattatta el kritikusait. Nem csupán termelékenysége miatt kezelik már szinte szentként Nápolyban, hanem azért is, mert játékstílusával és személyiségével a futball klasszikus, dicső korszakait idézi. Noha az uruguayi válogatottban csupán harmadik számú csatárnak számít, a piac már többre értékeli Diego Forlánnál és Luis Suareznél: a legfrissebb hírek szerint a PSG 75 millió eurót adna érte, de ezt az ajánlatot élete kockáztatása nélkül aligha fogadhatja el Nápolyban…