Rudolf Gergely az év legjobb játékosa

A hazai szövetségek 1964 óta minden esztendőben eldöntik, kik sportágukban az év legjobbjai. A Magyar Labdarúgó Szövetség idén Rudolf Gergelynek ítélte oda az elismerést.

Az MLSZ a nagypályás férfi labdarúgók közül Rudolf Gergelynek jutalmazta az év legjobbjának járó elismeréssel, a Panathinaikosz támadója első alkalommal érdemelte ki a címet. A női nagypályás, és női futsaljátékosok között Pádár Anita, a Femina és az Alba-Vesta játékosa végzett az élen, férfi futsalban Gyurcsányi Zsolt (Rába ETO) immár negyedszer, strandlabdarúgásban Fekete Viktor (Goldwin Plus) harmadszor nyújtotta a legjobb teljesítményt.

Rudolf Gergely idén hat mérkőzésen szerepelt a válogatottban, és egy meccs kivételével az összes találkozón eredményes volt. Gólt szerzett az Eb-résztvevő hollandok és a svédek ellen, betalált Moldova, Azerbajdzsán, valamint Izland kapujába is. Nemcsak a statisztikai mutatók bizonyítják, hogy a válogatott egyik vezéregyéniségévé lépett elő, a mutatott játék is rendre a csapat legjobbjai közé sorolta. A támadóval az „Év játékosa” elismerés odaítélése után beszélgettünk.

Világklasszis támadók is megirigyelhetnék idei gólátlagát a válogatottban, nehéz vitatni, hogy a csapat meghatározó játékosa volt idén.

Nem is kérdés, hogy mióta válogatott vagyok, ez volt a legjobb évem. Meccsről meccsre egyre jobban beilleszkedtem, ami legalább annyira a csapat érdeme, mint az enyém. Fantasztikus a közeg, kitűnő a hangulat, és nem utolsó sorban, úgy gondolom, nagyon jó a csapat is. Amikor csak alkalom adódik, rohanok haza, minden egyes válogatott összetartás élményszámba megy, nem is beszélve a mérkőzésekről. Nincs annál jobb érzés, mikor a válogatott mezében, több tízezer hazai szurkoló előtt léphetek pályára. Mindent megteszek, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból a válogatottban, örülök, hogy mások is úgy látták, hogy valamennyire ezt sikerült megvalósítanom. Azt kívánom, hogy minden évem ilyen legyen!

Klubszinten mozgalmasan alakul az idei éve. A Genoánál kezdődött, majd a Bariban folytatódott, végül a Panathinaikosznál végződött. Nem jelentett hátrányt a sok klubváltás?

Egyáltalán nem hátrány, sőt, azt mondom, hogy sokkal inkább jelent előnyt. Minél több csapatban játszik az ember, annál több játékstílust megismer, annál több tapasztalatot szerezhet. Örülök, hogy a Panathinaikoszhoz kerültem, mert itt ismét bajnoki címért játszhatok a csapattal, és legutóbb erre még Debrecenben volt lehetőségem. Az edzőm külön kérésére kerültem ide, és egyáltalán nem bántam meg a váltást. Tetszik a klub, bízom benne, hogy megnyerjük a bajnokságot.

Az sem rontja az összképet, hogy Olaszországban eddig nem sikerült stabil csapattaggá válnia?

Egyáltalán nem éltem meg kudarcként az olaszországi időszakot, ha erre vonatkozik a kérdés. Sőt, sikeresnek ítélem meg a genovai és a bari szereplésemet is. Azt tudni kell, hogy Olaszországban nem csupán a képességek döntenek abban, hogy ki kap szerepet a mérkőzéseken. Nagy üzlet a futball, és sokszor anyagi érdekek mentén alakul ki a kezdőcsapat. Úgy gondolom, ha nem a drágán megvásárolt dél-amerikaiakat favorizálnák, még több lehetőségem nyílt volna a bizonyításra, de így sem panaszkodom. Jó évet zártam a Serie A-ban, és ezt mások is elismerték, sőt, burkoltan azt is éreztették, hogy leginkább üzleti érdekek miatt nem lehettem még többet a pályán. Végül jól alakult a sorom, mert egy nagyszerű klubhoz kerültem, a Panathinaikosznál érzem a bizalmat, és azt is, hogy komolyan számolnak velem. Sérülésem után két hete kezdtem el az edzéseket, biztos vagyok benne, hogy be tudom verekedni magamat a kezdőcsapatba.

Az utóbbi időben gyakran elhangzott, de az év végeztével újra aktuális lehet a következő kérdés: mi az oka annak, hogy az utóbbi időszakban látványos javuláson ment keresztül a magyar válogatott?

Úgy gondolom, a jelenlegi szakmai stábnak óriási szerepe van abban, hogy végre jönnek az eredmények, Egervári Sándor személyében nagyszerű kapitány irányítja a válogatottat. Győztes csapatban mindenki szeret játszani, ezért motivált a társaság, és sokat segít, hogy a kerettagok nemcsak a pályán, hanem azon kívül is jól megértik egymást. Főleg ennek tudható be, hogy nagyot léptünk előre idén, végre hoztuk a kötelező meccseket, és a bravúr is bennünk volt, gondolok itt a svédek legyőzésére, illetve az amszterdami mérkőzésre, amikor hármat rúgtunk a hollandoknak, és nagyon közel jártunk a pontszerzéshez. Hullámvölgyek minden csapat életében vannak, és bár bennünket sem kerültek el a kisebb-nagyobb visszaesések, jóval egységesebben teljesítettünk, mint korábban. Remélem, a kerettagok közül minél többen kapnak rendszeres játéklehetőséget klubjukban, mert ez az egyik kulcsa a még jobb szereplésnek.

Egervári Sándor nemrégiben azt mondta, hogy nemcsak csapatjátékban fejlődhet sokat a válogatott, hanem a fiatal játékosok egyénileg is jócskán léphetnek még előre. Mit gondol, egyéni teljesítményét tekintve még messze jár majdani legjobbjától?

Ó, hogyne! Úgy érzem, még nagyon sok van bennem. A válogatottban a fiatalabbak közé sorolom magam, és biztosan tudom, hogy rengeteget fogok még fejlődni, miként az elmúlt másfél évben is hatalmasat léptem előre. Azért is választottam annak idején Olaszországot, mert tudtam, hogy ott minden adott a céljaim megvalósításához. Taktikában, állóképességben is sokat javultam, de más területeken ugyancsak jól látható a fejlődés, azért dolgozom keményen minden egyes edzésen, hogy folytatódjon ez a folyamat. Mindig jobb és jobb akarok lenni, ha nem így gondolkodnék, nem is folytatnám tovább a labdarúgást, mert ezt a szakmát, szerintem, csak ezzel a hozzáállással érdemes művelni.

(Fotó: Takács József)