Juhász Roland: Legyünk büszkék Dzsudzsák Balázsra!

Juhász Roland Dzsudzsák Balázs és Torghelle Sándor klubváltásáról; Tőzsér Dániel esetleges érkezéséről; valamint az Anderlecht és a magyar válogatott előtt álló feladatokról.

Milyen hely Marokkó?

Nem tudom, mert az utolsó pillanatban változott a program, és nem Észak-Afrikába, hanem Törökországba utaztunk – nyilatkozta a FourFourTwo-nak Juhász Roland. – Az eredeti terv az volt, hogy hatodikán indulunk Marokkóba, de aztán volt szó spanyol helyszínről, sőt, olyan híreket is hallottunk, hogy el sem megyünk Brüsszelből – végül aztán egy szűk hetet Belekben készültünk.

Nyilván fontos volt, hogy megfelelően alakuljon a felkészülés, mert vasárnap azonnal rangadóval nyittok…

Igen, a Club Brugge elleni rangadóknak olyan presztízse van Belgiumban, mint otthon a Fradi–Újpestnek. Készen állunk, jó állapotban vagyunk, ezt a Werder Bremen elleni edzőmeccs is bizonyította – amelyen legyőztük a német ellenfelet. Lökést adhat a jó rajt, de azt ne feledjük: a bajnokság, igazából csak márciusban kezdődik.

A rájátszásra gondolsz?

Igen, hiszen az alapszakaszban megszerzett pontelőny feleződik a play off-ra, így tulajdonképpen új szezon kezdődik.

Ezért is reménykednek például a genki játékosok továbbra is a címvédésben…

Hiba is lenne leírni a Genket, mert hiába van jelenleg tízpontos hátránya, a rájátszásban ez rögvest ötre módosul, ami már minimális.

Tőzsér Dániel nélkül is lenne esélye a bajnoki címre a Genknek?

Nyilván nem annyi, mint vele a középpályán.

És az Anderlechtnek nagyobb a sansza nyerni, ha hozzátok igazol?

Biztosan, hiszen Dani esetleges megszerzése erősítést jelentene. Az elmúlt években kivívott magának egy nevet itt Belgiumban, elismerik a tudását, nem csoda, hogy az Anderlecht is szemet vetett rá. Nekem nagy örömöt jelentene, ha hozzánk igazolna, mert egyrészt hiszem, hogy tudna segíteni, másrészt végre egy magyar barátommal szerepelhetnék együtt a klubomban.

Ha már a „magyar barátot” említed: mit szólsz Dzsudzsák Balázs klubcseréjéhez?

Az edzőtáborban voltunk, ott kaptam a hírt. Bár meglepett, örülök neki! Legyünk büszkék Dzsudzsák Balázsra, mert 33 millió eurót egy évben nem sok futballistáért fizetnek ki. Ezzel a 19 milliós vételárral pedig olyan magyar csúcsot állított fel, amelyet a közeljövőben nem lesz könnyű megközelíteni – ne legyen igazam, hozzáteszem. Én még most sem térek magamhoz az összeg hallatán, hiszen ennyiért világsztárokat vesznek, ha jól tudom, Özilért sem fizetett ennyit a Real Madrid. Ráadásul szakmai szempontból is jó döntést hozott, mert a Dinamo Moszkva jobb csapat az Anzsinál, és biztos fontos szerepet szán Balázsnak.

Egy másik cimborád, Torghelle Sándor is váltott. Jól tette, hogy itthon maradt és a Videotont választotta?

Szerintem igen, mert végre hosszabb távra tervez vele egy klub. Az utóbbi időszakban több állomáshelyén is bizonytalan volt a sorsa, a Vidi viszont előállt egy ajánlattal, ami minden szempontból megfelelt neki. A csapat komoly célokért küzd, és ha ő is huzamosabb ideig jó formában játszik, a válogatottság ismét elérhető lesz a számára.

Arról hallottál, hogy George F. Hamingway blogban írt Torghelle távozásáról és kijelentette: reméli, szavatartó ember és nem magyar klubhoz igazol?

Láttam a bejegyzést, és bevallom, rossz volt olvasni. Én Sanyit régóta ismerem, barátom, és nagyon sokra tartom emberileg. A honvédos kötődését megkérdőjelezni, a kispesti drukkereket szítani, szerintem nagyon nem szimpatikus vele kapcsolatban. Torghelle Sándor rengeteget tett a Honvédért és ez az elmúlt hónapokra is igaz, mert szinte pénz nélkül futballozott és tett hozzá a piros-feketék eredményeihez. Nem azt érdemelné, hogy belerúgjanak, hanem sokkal inkább azt, hogy tisztességesen megköszönjék a szolgálatait. De én hiszem, hogy az igazi Honvéd-szurkolók elfogadják a döntését, és arra emlékeznek majd, hogy kedvencük mennyit tett ezért az egyesületért.

A fent említett klubváltások a válogatottat is szolgálják, hiszen azok a labdarúgók, akik új helyre igazolnak, mindezt a több játéklehetőség reményében teszik.

Igen, ez pedig a siker egyik kulcsa. Az őszi selejtezőkig nem lesz túl sok alkalom a közös felkészülésre: februárban háromnapos összetartás vár ránk, júniusban szinte csak a meccsre jövünk össze, és augusztusban is mindössze három napunk lesz együtt. Az viszont örömteli, és a fejlődésünket szolgálja, hogy a tervek szerint minőségi ellenfelekkel mérkőzünk. Bulgária, Csehország és Horvátország is komoly erőfelmérő lenne a számunkra. De visszatérve a lényegre: fontos, hogy a válogatott kerettagok rendszeresen szerepet kapjanak klubcsapatukban.

Nálad ezzel sosincs gond. Ráadásul ezúttal több fronton is áll még az Anderlecht. A bajnokság, vagy az Európa-liga élvez előnyt?

Bajnokságot akarunk nyerni és remélem, idén a szerencse is mellettünk lesz, mert az előző szezonban a Fortuna nem volt velünk. Persze, az Európa-liga is fontos, pláne, hogy jó a sorsolásunk: mind a holland AZ, mind a másik ág két csapata, az Udinese és a PAOK is hasonló játékerőt képvisel, így szerintem egyik együttestől sem lenne meglepetés, ha győztesen kerülne ki a párharcokból. Úgyhogy jó kis idény elé nézünk, várom már!