„A második félidőben jött a hír, támadni kell!”

A magyar U17-es válogatott szerdán Telkiben 3-2-re legyőzte Oroszország korosztályos csapatát, így csoportelsőként kivívta az Európa-bajnoki szereplés jogát, legalábbis a pályán. Új felfogás, új módszerek, kérdés, hol tart ez a korosztály valójában.

Belgium csapata ugyanis megóvta az oroszok elleni 1-0-ra megnyert mérkőzést, mert az ellenfél csapatában egy olyan játékos szerepelt (név szerint Makszim Jermakov), akinek már két sárga lapja volt, így pályára sem léphetett volna. Ha az UEFA elfogadja a beadványt, az 1-0-ból 3-0 lesz, így pedig gólkülönbséggel a belgák jutnak ki.

A szerdai meccs után több magyar játékos is elsírta magát a lefújás után, hiszen ők kiharcolták az Eb-részvétel jogát a pályán, így csalódás, hogy a belgák pedig egy íróasztalnál akarnak még két gólt szerezni. De ilyen a profi futball, ahol vannak szabályok, amelyek mindenkire vonatkoznak, és ezt már pályafutásuk elején tudatosítaniuk kell.

„Jól jöttünk ki mindkét félidőre, jól kezdtünk, de a másodikban történt egy óriási hiba. Az ellenfél rögzített helyzetből fordult, mi ezt nem tudtuk kontrollálni, gyorsan kontráztak és gólt rúgtak – mondta a FourFourTwo-nak Pisont István szövetségi kapitány. – Utána elhitték az oroszok, hogy megnyerhetik a meccset, ezért minden bevetettek, valódi versenyfutás alakult ki a hajrára.”

Farkas Zoltán mindent eldöntő gólja a hálóban

Pisont szerint hosszú, másfél éves munka zárult le ezzel a meccsel, a korosztályt (a 95-ös generáció az első, amelyet az új szellemben nevelnek) már áthatja az új játékfelfogás, a szemlélet. A klubok és a szövetség is komoly áldozatokat hoz a csapat érdekében, így szerinte nem csak szerencse volt az elitkörbe jutás.

„Egyénileg elég sok jó játékosunk van – tette hozzá Pisont. – Csapatként valóban kell még finomítani a dolgokat, de ez életkori sajátosság náluk. Ahogy nőnek, úgy lesznek egyre racionálisabbak és érettebbek. Jól tudják, hogy most, a felnőtt futball kapujában már le kell tenniük a névjegyüket, mert a jövőben mentális erőre és rengeteg munkára van szükség.” Hibák azért most is voltak.

„Van egy csomó szakmai kérdés, amit magamnak feltettem erről a meccsről, elsősorban szerkezeti kérdések – értékelt a FourFourTwo-nak Bognár György ötvenszeres válogatott futballistánk, aki jelenleg az NB II-es Baja edzője. – Például miért volt ballábas a jobbhátvédünk, vagy mért játszott ugyancsak ballábas emberünk jobbszélsőt és fordítva, de Pisont István dolga, mit miért csinált. Gondolom, ez a keretből is adódott. Én a kreativitást hiányoltam ezen a meccsen, fizikumban jók a játékosaink, egyénileg képzettek, de összjátékban, játékkészségben keveset láttam.”

Bognár szerint a magyar csapat összjátékán sokat lendített Nagy Dominik beállása (41. perc), aki kiváló kedvezményezőnek bizonyult. „Ugyanakkor egész meccsen helyezkedési problémái voltak a védelmünknek. A korosztály ígéretes, de 17 éves korban mindig is fel tudtuk venni a versenyt a világgal. Ez a csapat is fel tudja, de tény, ezek a játékosok egyelőre még nem készek arra, hogy Magyarországon az első osztályban futballozzanak.”

A séró már olyan, mint nyugaton. A fiatal focistákra jellemző lehet, hogy elszállnak maguktól, de Pisont nem fél ettől. „A kísértés persze mindig ott van, de másfél éve együtt dolgozom velük, és egyikre sem volt soha jellemző, hogy elszállt volna. Ezeknek a 16-17 éves srácoknak az NB I is álom, ráadásul be akarnak kerülni a válogatottba, és ezt nem akarják elrontani. Persze, ők akarnak lenni a legjobb játékosok, mint ebben a korban mindenki, de ezt a célt komolyan is veszik. Tudják, hogy a tehetség kevés, még nagyon sokat kell dolgozniuk akkor is, ha a korosztályos válogatott felfigyelt rájuk.”

Hrabina Alex (középen) bemutatott pár bravúrt

Mit gondolnak maguk a játékosok?

Hrabina Alex (kapus): Az első gólt magamra vállalom, mert rövidre kapus nem kaphat gólt, és sajnos már nem tudtam felemelni a kezem időben ahhoz, hogy hárítsam a lövést. Az utolsó tizenöt percben kaptuk a hírt, hogy támadni kell, mert a belgák vezetnek és kell az újabb gól. Amikor az oroszok kiegyenlítettek, három védőre álltunk át, a nagyobb embereinket felküldtük támadni, így például a belső védő Asztalos Dávidot is, aki egyébként a gólpasszt adta a győztes gól előtt.

A végére szerintem ezért lettünk szellősebbek hátul, de nem volt választásunk, ezt fel kellett vállalni, és be is jött. A támadókedv egyébként mindkét csapatra jellemző volt. Hol ők támadtak, hol mi, egymás után jöttek a helyzetek. Ez a magyar csapat, ebben a korosztályban szerintem benne van a legjobb nyolcban Európában. Minden poszton sikerült megtalálni a legjobbakat, és a csapategység sem rossz, sokat vagyunk együtt a pályán kívül is. Talán az első meccsen, a belgák ellen nem működtek a dolgok, ezért tűnhet úgy, hogy a csapategység még hiányzik.

Farkas Zoltán (balszélső, a győztes gól szerzője): Az Eb-selejtezőkön a sorrendet úgy állítanám fel, hogy a belgák elleni meccs volt a legnehezebb, ahol egyébként szerintem rosszul is játszottunk, és a Wales elleni volt a legkönnyebb. Az oroszok a kettő között. Most keményen játszottak, voltak szabálytalan belépőik, mi pedig kicsit a játékvezetőt is hibásnak éreztük, mert engedte az ilyen játékot. Fizikálisan kicsit talán erősebbek voltak, de magában a játékban (passzok, helyzetek, helyzetkihasználás) viszont szerintem mi voltunk a jobbak. A belga óvás azért befolyásolt minket, mert tudtuk, hogy a jövőnk ezen múlhat. Az oroszok pedig a végén mindent feltettek egy lapra, és csak jöttek előre.

Vincze Szabolcs

(fotók: Takács József)