Hogyan kezdődött a pályafutásod, ha jól tudom a bátyád is focizik. Ez volt rád hatással?
Az egész családban mindenki szereti a focit. Először a bátyámmal kezdtem el játszani otthon az udvaron, majd egy diákolimpián figyelt fel rám a Paks. Így kerültem hozzájuk 1997-ben. Kezdetben védekező középpályást játszottam, sőt még belső védőként is szerepeltem. Gellei mester találta meg az igazi posztomat.
Minek köszönhető, hogy az elmúlt években ilyen gólerős lettél?
Sokat fejlődtem az elmúlt években, természetesen kellett is. Szerencsére mindig olyan edzőim voltak, akik mellettem álltak és folyamatosan megtiszteltek a bizalmukkal.
Kevesen tudják, hogy már edzőként is kipróbáltad magad. Mi lesz a madocsai focicsapattal, aminek eddig te voltál az edzője?
Nem leszek messze és szeretnék is sokat hazajárni, hiszen mindössze 70 percre van a Fradi pálya Madocsától. Ha éppen időm engedi természetesen továbbra is segítek, de ha nem leszek otthon, akkor Erdélyi Péter, aki tavaly csapatkapitánya volt az együttesnek vezeti majd a csapatot.
Leigazolásoddal 2000 madocsai szurkolót is szerzett a Fradi?
Rengeteg Fradi szurkoló volt már eddig is otthon, ők nagyon büszkék voltak. Van néhány újpesti is, de ők is jól álltak a dologhoz és sok sikert kívántak.
Milyen érzés volt, hogy már az első meccsen sikerült betalálnod?
Minden meccsen úgy lépek pályára, hogy gólt szeretnék rúgni. De természetesen ez egy edzőmeccs volt, úgyhogy nagyon nem foglalkoztat a dolog, majd a bajnoki meccseken szeretnék minél többször eredményes lenni.
A meccsen a csatárok mögött játszottál, amihez ismerni kell a társakat, hogy állsz ezzel?
Még nem ismerem a társakat, de erre szolgál az alapozás. Ha jó közösséget tudunk alkotni, akkor jó eredményt érhetünk el.
A családod is követ Pestre?
Mindenképpen szeretném, ha felköltöznének, van egy három hónapos kisfiam, mindennap szeretném őt látni.
Milyen eredménnyel lennél elégedett a szezon végén?
Minél jobb szerepléssel, minél több Böde-góllal.
