Orbán Viktor: „A futball a mi játékunk!”

A miniszterelnök kiáll Paulo Sousa mellett, nagy sikernek tartja a TAO-törvény végrehajtását, de az új stadionokról is beszél.

Terjedelmes, de kizárólag futballról szóló interjút közöl Orbán Viktor miniszterelnökkel, a felcsúti Puskás Akadémia alapítójával az intézmény hivatalos honlapja. A beszélgetésben, amelyet az akadémia sajtófőnöke, a FourFourTwo magazin magyar főszerkesztője, Szöllősi György készített Magyarország miniszterelnökével, a labdarúgás szinte minden aktuális kérdése felvetődik.

Orbán Viktor méltatja a válogatottban bemutatkozó Gyurcsó Ádámot, a Puskás Akadémia növendékét, és leszögezi, hogy „az elmúlt években nem dolgoztunk hiába”.

„Olyan évet zártunk, aminél jobbat nem tudom, hogy lehet-e. Megnyertük az U19-es bajnokságot, az U18-ast, ezüstérmesek lettünk az U17-esek között, negyedikek az U15-ös bajnokságban, az NB II.-es csapatunk pedig a korábbi ifistákra alapozva a nyolcadik helyen tudott végezni. Eredmények szempontjából ennél jobbat nehéz elérni, de azért a szakmai munka minőségét még lehet javítani. A Puskás Akadémiának abban a szerencsében van része, hogy Paulo Sousának hívják partnerünk, a Videoton vezetőedzőjét, és az akadémia munkájának irányítása is az ő szakmai felügyelete alá került.”

---- Orbán Viktor Paulo Sousáról ----

Nem azt a kérdést érdemes föltennünk, hogy mit keresnek itt a külföldiek, hanem az a kérdés a helytálló, hogy miért nincsenek magyar edzők külföldön?

De vajon tényleg külföldi edzőre van-e szükség a továbblépéshez, és boldogulhat-e az érezhető ellenszélben a makacs Paulo Sousa? A miniszterelnök szerint igen.

„Nemcsak a magyar futballban, hanem minden más területen természetes, hogy amikor külföldiek érkeznek, akkor az első reflex a piacvédelem. „A kicsi piacunk is épp hogy megvan nekünk, most még mások is hasítanak belőle” életérzését jól ismerem. Ezért minden szakmában, így a futballban is van hajlam az elutasításra és a bezárkózásra, amikor külföldiek próbálnak szerencsét Magyarországon, vagy egy-egy klubtulajdonos úgy dönt, hogy külföldit hoz ide. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ez volt fordítva is: a magyar edzők elárasztották Európát, a Benficának Guttmann Béla, a Fiorentinának Hidegkuti Nándor volt az edzője, Puskás végig roadshow-zta a fél világot edzőként, és így tovább… Nem azt a kérdést érdemes föltennünk, hogy mit keresnek itt a külföldiek, hanem az a kérdés a helytálló, hogy miért nincsenek magyar edzők külföldön? Ez az igazi kérdés, és szerintem nyitottan kell fogadnunk azt a tényt, hogy a magyar futball megújításához minden energiára szükségünk van, a belső és a külső energiákra is. (…) Természetes, hogy szorítunk Paulo Sousa sikeréért, hiszen a Videoton számára neveljük a fiatalokat, így a Videoton a mi klubunk. De személyesen is szurkolok Paulo Sousának. Az igazi nagy edzők mind nehéz emberek. Az utóbbi már megvan nála, és előbb-utóbb meglesz az előbbi is. (…) Szeretem, ha az ilyen emberek nem elbuknak, hanem boldogulnak.”

Az elnök embere... Orbán Viktor az akadémiai képzés megszervezését is Paulo Sousára bízza

Orbán Viktor szerint egyébként a Sousa-csapat képes elütni a továbbjutástól a pozsonyi Slovant és valamit nem lehet elvitatni Paulo Sousától:

„A klubnál fölépített, rendszerszerű, átgondolt szakmai munka folyik. És azt reméljük, hogy az első csapatnál tapasztalható munkamódszer, munkaetika, stílus, gondolkodásmód megjelenik az utánpótlás-játékunkban is.”

---- Tetszik Orbán Viktornak a Barca-stílus? ----

Ha egy Barcelona-meccset láttam, akkor láttam mindet

Az akadémiai képzés kapcsán szóba kerül az interjúban a Barcelona is, mint a világ legsikeresebb és legegységesebb képzési rendszerének megtestesítője, de kiderül, a futballszurkoló kormányfő nem rajong a tiki-takáért: „Csak kalaplevéve lehet nyilatkozni arról a precíz, odaadó, tökéletességre törekvő szakmai munkáról, ami a Barcelonában a legkisebb gyerektől a klub tetejéig tapasztalható, de mégis az az érzésem támad – ez persze ízlés kérdése is –, hogyha egy Barcelona-meccset láttam, akkor láttam mindet.”

Az akadémiaalapító válaszol azokra az egyre hangosabb véleményekre is, miszerint nincs is szükség akadémiákra, nem ez a nevelés megfelelő útja.

A PFLA alapítója hiszi, hogy a napi két edzésnek meglesz az eredménye

„Lothar Matthäus már itt dolgozott vagy másfél éve, s megkérdeztem, hogy „Lothar, mit látsz a legnagyobb problémának?” És akkor a maga angol-német keverék nyelvén azt mondta, hogy „too much spekulieren”. Ez igaz erre a kérdésre is. Érdekes filozófiai kérdés, hogy hogyan kell utánpótlást csinálni, de a legérdekesebb filozófiai fölismerés sem helyettesíti az edzést. Amit el kell végezni. Nem tudjuk, hogy az akadémiai rendszer végül beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, de tuti, hogy edzés nélkül nincsen siker. Az akadémián pedig naponta kettőt edzenek, és ennek meglesz az eredménye. Tehát ez nagyon izgalmas dilemmája az európai futballfejlődésnek, de a legfontosabb, hogy háromkor edzés van. Aki késve érkezik, meg van büntetve. Ezen múlik minden.”

---- A tehetségekre rábukkannak ----

Nekünk, magyaroknak valahol az ösztöneinkben minden elvesztett tehetség fáj. És minden elveszett tehetséget számon tartunk és sajnálunk.

Orbán Viktor szerint a magyar futballnak van egy nagy versenyelőnye a sok hátránya mellett:

„Hogy csak egy példát említsek: Hartyáni Gábor, aki az NB II-es csapatunk edzője volt eddig, most kifejezetten játékos-megfigyelőként dolgozik. Vagy itt van Kovács Feri bácsi, aki megtestesíti azt a reményt – a kora dacára a reményt, nem a múltat –, amire építeni lehet. Ha lát valahol egy játékost, mert az öregek járják a meccseket, fölveszi a telefont, és szól: „A világ végén, Piripócson láttam egy jó ballábas gyereket, meg kéne nézni.” Ez az ösztön – a mobiltelefonnal együtt – ott van minden volt magyar futballista zsebében. Ezért egy kiterjedt információs hálózat működik Magyarországon. Ha valaki lát valahol egy jó játékost – persze gyakran mellé lövünk, kiderül, hogy tévedtünk, de mégis –, akkor szükségét érzi annak, hogy az első szembejövő futballal foglalkozó szakember figyelmét fölhívja rá. Nekünk, magyaroknak valahol az ösztöneinkben minden elvesztett tehetség fáj. És minden elveszett tehetséget számon tartunk és sajnálunk. Ezért van az, hogyha látunk valahol egy purdét itt kint, a péró szélén, akkor azonnal szólunk valakinek, hogy azt onnan ki kéne halászni, szerelést kell neki adni, hátha lesz belőle futballista. Ez benne van a magyar ösztönökben. Ez nagy fölhajtóerő, legalább olyan fölhajtóerő, mint a német típusú szervezettség.”

Netán egy újabb ígéret neve? Orbán Viktor szerint a magyar futball „öregjei” nyitott szemmel járnak

Az interjúban szó esik a bajnoki rendszer ismételt átszervezéséről, az MLSZ által végzett, még kritizálható, de összességében sikeres és óriási munkáról, külön is a TAO-pénzek felhasználásáról, amelyet „nagy nemzeti sikertörténetnek” nevez a miniszterelnök, és leszögezi, hogy a létesítményfejlesztés, beleértve a megújuló nagy stadionokat is, a gyermekeinkért vívott harc, ezért nem szabad „megijedni a folyamatos hangulatkeltéstől”, amely a futballellenes kommunista politika öröksége. Orbán Viktor szerint nagy átrendeződés várható az európai futballban, ami újabb kihívás elé állítja a magyar futballakadémiákat.

---- Kik a magyar futball vetélytársai ----

El fogják árasztani a közép- és kelet-európai piacot is a relatíve olcsó, jól képzett görög, portugál és spanyol játékosok.

„A jövőben nemcsak a Nyugattal, hanem a Kelettel is versenyezni kell. Olyan országok, mint Lengyelország, Ukrajna, Románia komoly szakmai kihívást jelentenek a magyar labdarúgás számára. Sokat javult a létesítményhelyzet, a játék népszerűbb lett, rengeteg igazolt játékosuk van, pozitív impulzust kaptak, miközben a magyar labdarúgást ilyen impulzus nem éri. Ráadásul éles átrendeződés megy végbe az egész európai futballpiacon, amelyet szerintem inkább egy, mint két éven belül váratlan fejlemények ráznak majd meg. El fogják árasztani a közép- és kelet-európai piacot is a relatíve olcsó, jól képzett görög, portugál és spanyol játékosok. Mert ahogy az európai válságkezelés jól láthatóan sikertelen, úgy a klubok talpon maradása is egyre kevésbé valószínű. A gazdasági válság megüti a futballklubokat, a Glasgow Rangers csak az első szomorú példa, lesz itt még bőven több is. Anglia is csak azért tud a Premier League szintjén maradni, mert bohókás milliárdosok a világ másik felén megtermelt milliárdjaikat rövid távú gazdasági megfontolás nélkül öntik bele az angol futballba. Az egyetlen biztos lábakon álló nagy futballnemzet ebben a pillanatban Németország, ahol a stadionok rendben vannak, a klubok kivétel nélkül rendezett anyagi háttérrel rendelkeznek, ésszerű kereteken belül gazdálkodnak, fantasztikus az utánpótlásrendszerük, a női futballistáik száma is több százezer, tehát stabilitás szempontjából, ahogy az európai történelemben ez gyakran előfordult, a németek megelőznek mindenkit. Ha a futball csak matematika kérdése lenne, akkor nem kérdés, hogy övék lenne a jövő. Szerencsére a futball nemcsak matematika kérdése. (…) A futballban az a varázslatos, hogy nem lehet, mondjuk az IMF nemzetközi versenyképességi rangsora vagy hitelképességi rangsora alapján eredményt hirdetni.”

A futballban is rohan az idő – már a keleti országok is erősödnek

---- Orbán Egervári kijelentéséről ----

Mi a fenét lehetne csinálni egy válogatottal, ha nem szeretni?! Hiszen az a mienk. Azok mi vagyunk. Úgyhogy ez is szép célkitűzés, de ennél azért magasabbra is tehetnénk a mércét. Például, hogy sikeresek legyünk. Kijussunk egy nagy tornára. Legyen világverő válogatottunk.

És vajon a magyar válogatott – Egervári Sándor szövetségi kapitány közkeletű kifejezésével – szerethető-e?

„Ez a szóösszetétel, hogy »szerethető válogatott«, nálam kétszázötven felé emeli a vérnyomást – mondja Orbán Viktor. – Mert ugyan már, mi a fenét lehetne csinálni egy válogatottal, ha nem szeretni?! Hiszen az a mienk. Azok mi vagyunk. Úgyhogy ez is szép célkitűzés, de ennél azért magasabbra is tehetnénk a mércét. Például, hogy sikeresek legyünk. Kijussunk egy nagy tornára. Legyen világverő válogatottunk. Én ezekben a dimenziókban álmodom. És nem is kétséges, hogy még nyugdíjas korom előtt ülök én még olyan mérkőzésen a lelátón, ahol a legmagasabb kategóriában jegyzett csapatot verünk majd el a válogatott szintjén is, és nem barátságos meccsen, hanem egy világversenyen.”

Orbán Viktor azt szeretné, ha a Csányi Sándor vezette MLSZ kirakatcsapata, a válogatott világverő lenne

A futball szenvedélyes játék, és a magyarok szenvedélyesen élnek. A futballban az életszeretet ölt testet. A végén ott leszünk a legjobbak között. A futball a mi játékunk.

Hogy mi erre a garancia? Nos, nem a tudományos okoskodás, hanem a magyarok szenvedélye:

„A magyarok bolondok: futballbolondok. A futball szenvedélyes játék, és a magyarok szenvedélyesen élnek. Ez időnként önsorsrontásban, időnként nagyszerű sikerben ölt testet. A futball a szenvedéllyel teli életnek a leképeződése hatvannyolcszor százöt méteres, körülhatárolt területen. A futballban az életszeretet ölt testet. A magyarokról sok mindent lehet mondani, de azt, hogy ne értenék meg a játék lényegét, és ne duzzadnának a szenvedélytől és az érzelmektől, azt aligha. Ezért vagyunk mi itt a lelátón épp olyan lelkesek, mint a csarnokban az utolsó zsebpénzüket összedobó diákok, akik csarnokot bérelnek azért, hogy játszhassanak a tornacipőjükben valami nevenincs kispályás bajnokságban. A futball a mi játékunk. Az Eb kapcsán az egyik tévécsatorna régi magyar válogatott meccseket mutatott a hatvanas évekből. Ha ezek közül valaki csak egy meccset látott, annak nem kell érvelnem, hogy ez a mi játékunk. Nincs kétségem afelől, hogyha sikerül a mérget kitisztítani a szervezetből, amit beleinjekcióztak ’56 után, akkor vissza fogunk emelkedni a legnagyobb futballnemzetek közé. Olvasok ugyan tanulmányokat, amelyek arról szólnak, hogy hány utánpótlás játékosból lesz egy európai zseni, hogy mi a transzferár, meg hogy fejlődnek a létesítmények, de azt kell mondanom, hogy ezek ugyan fontos szempontok, de mind nem számítanak. A végén ott leszünk a legjobbak között. Egész egyszerűen azért, mert a számunkra a futball maga az élet. Az élet, ahogy mi, magyarok éljük. A futball a mi játékunk.”

Az Orbán Viktorral készített „évértékelő” futballinterjú teljes terjedelmében elolvasható a puskasakademia.hu oldalon.

Fotók: Takács József, UEFA/Philippe Woods