A németek hiába fogadkoztak, az elődöntőben nem tudták megszakítani gyalázatos sorozatukat, és tétmérkőzésen ezen a kontinensviadalon sem győzték le Olaszországot. A spanyol válogatott is hasonló előjelekkel várta a döntőt: nagy tornán – az 1920-as olimpiai finálétól eltekintve – soha nem múlta fölül a dél-európai riválist.
Gondolhattuk volna, hogy Vicente del Bosque a múlt tükrében vetítette előre, hogy csapata három csatárral ront neki ellenfelének, és a címvédő nem elégedne meg a tizenegyespárbajban kiszenvedett sikerrel (négy éve büntetőkkel verte ki az olaszokat a későbbi Eb-győztes).
Hogy a szövetségi kapitány csak ijesztgetésnek szánta az eddig látottaktól eltérő stratégiát, vagy a meccset megelőző napon valóban komolyan gondolta a támadószekció megerősítését, már sosem derül ki: Del Bosque az Eb utolsó meccsén is maradt a jól bevált, valódi csatár nélküli taktikánál.
Ha semleges szurkolókat zavarta ez az elhatározás – az olaszokat egyenesen letaglózta.
Amíg a két csapat egymás elleni csoportmeccsén Olaszország megnehezítette a favorit dolgát, hovatovább, egyes periódusokban felül is kerekedett riválisán, vasárnap képtelen volt tartani a lépést Spanyolországgal.
A rövid passzos, tiki-taki futball összezavarta a stabil védelméről híres olasz hátvédsort, amely a 14. percben, és a 42. percben is nagyot rontott.
Előbb Fabregas került Chiellini mögé és centerezett remekül: beadása éppen fejbe találta a berobbanó David Silvát, a labda pedig a hosszú felsőbe került a Manchester City sztárja homlokáról.
A félidő hajrájában egy lendületes akció végén Xavi ugratta ki fantasztikus ütemben a legalább hatvan métert sprintelő Jordi Albát, aki bekk létére nagyszerűen fejezte be az akciót.
---- A második félidő összefoglalója ----
A szünetben Prandelli igyekezett frissíteni csapatán, és Cassano helyére azt a Di Natalét küldte pályára, aki hetekkel ezelőtt már bevette Casillas kapuját. A spanyolok ugyanakkor továbbra is uralták a meccset, s ha Pedro Proenca játékvezető jobb szögben áll, alighanem tizenegyest ítél Spanyolországnak, amikor Bonucci kézzel hárította Ramos fejesét.
Ahogy később Casillas is védte Di Natale ziccerét.
A hatvanadik percben aztán megpecsételődött az olasz válogatott sorsa: a pillanatokkal korábban pályára lépő Motta megszakadt, és mivel már nem volt lehetőség változtatni, Olaszország emberhátrányban fejezte be a mérkőzést.
Az utolsó fél órára a pálya felborult, a lehetőséget kapó Fernando Torres pedig olyat tett, amire még egyetlen labdarúgó sem volt képes: egymást követő két Eb-döntőn is kapuba talált!
A spanyolok az Eb-döntők történetének legnagyobb különbségű győzelmével szakították meg az olaszok elleni tétmeccseiket meghatározó rossz sorozatukat, 4–0-ra kiütötték Olaszországot, és történelmet írtak: Spanyolország válogatottja az első, amely megvédi címét, és amely sorozatban harmadik tornáját nyeri meg a 2008-as Eb és a 2010-es vb után.
Ha csak a döntőben mutatott játékot vesszük figyelembe, kijelenthetjük: teljesen megérdemelten.
SPANYOLORSZÁG–OLASZORSZÁG 4–0
Kijev, Olimpiai Stadion, 70 500 néző. V: Pedro Proenca (portugál)
SPANYOLORSZÁG: Casillas – Arbeloa, Sergio Ramos, Piqué, Jordi Alba – Xavi, Busquets, Xabi Alonso – David Silva (Pedro, 59.), Fabregas (F. Torres, 75.), Iniesta (Mata, 87.).
OLASZORSZÁG: Buffon – Abate, Barzagli, Bonucci, Chiellini (Balzaretti, 21.) – Marchisio, Pirlo, De Rossi – Montolivo (Motta, 57.) – Balotelli, Cassano (Di Natale, a szünetben).
Gólszerző: David Silva (14.), Jordi Alba (42.), F. Torres (84.), Mata (88.)
