Mindent a Videoton török útjáról – exkluzív riport

A poéngyáros Torghellétől az omladozó házakig - az FFT munkatársai elkísérték a Vidit Trabzonba.

Reggel tízre voltak hivatalosak a Videoton játékosai a kettes terminálon, mégis csak nyár van és főszezon, nehezen törtek utat maguknak a főszereplők, azaz a Vidi futballistái. A magyar ezüstérmes játékosai, miután kiverték a Slovan Bratislavát és a belga Gentet, euromilliós útra indultak. Ha a Trabzonspor is behódol a Videotonnak, úgy a fehérvári csapat Európa-liga-főtáblára kerül, ami anyagilag is legalább annyira megéri, mint szakmailag. Ezt persze eddig is tudtuk, de most kézzelfogható közelségben van a csoportkör, amit egyébként maga Paulo Sousa is bravúrnak tart. Ha mondjuk azt vesszük, hogy a Slovan-meccs előtti interjúban is az ellenfelet tartotta esélyesebbnek, ahhoz képest hatalmas utat tett meg a Vidi eddig.

De hogy mi lesz csütörtökön Halil Altintop és a többi feltüzelt török ellen, arra senkinek sincs forgatókönyve.

Az FFT mindenesetre örömmel konstatálta, hogy a játékosok jókedvűen beszélgettek. Főképp Torghelle volt elemében, aki a Facebookon állandóan disszidálással fenyegetőző Geowanni Carlost akarta megnevettetni, leginkább azért, hogy Carlos hiányos fogsorát mutogassa a beállított fotókon. Carlos volt annyira rutinos, hogy Sanyi bosszúságára eltekintett a mosolygástól.

A Torghelle-Somodi Bence, Alvaro Brachi hármas volt az első, ők jóval tíz előtt már ott posztoltak a becsekkoló ablak előtt. A Vidi csapatbusza tíz után pár perccel gördült be a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2 B terminálja elé. Paulo Sousa feszültnek tűnt, a játékosai jóval oldottabban sétáltak feladni a poggyászukat.

Mire az utolsó játékos, vezető, szurkoló és újságíró átment az ellenőrző kapun, feltűnt a Videoton tulajdonosa, Garancsi István és az ügyvezető, Tassy Márk is. Még mielőtt elfelejtenénk, ott volt, az elsők között érkezett Filipovics Vladan, egy az offenzív játékot ábrázoló pólóval demonstrálta a Trabzonspor elleni taktikát.

Délben szállt fel a Videoton gépe, a játékosok, például Nikola Mitrovics vagy Szekeres Adrián a FFT-t lapozgatták, Somodi Bence könyvet olvasott, Torghelle és Haraszti Zsolt az Iphone-ján játszadozott, Paulo Sousa elmélyült a jegyzeteiben. Felipe Oliviera a laptopján nézett videófilmet. Garancsi István a játékosokkal beszélgetett, Filipovics előbb Nikola Mitroviccsal majd a szurkolókkal társalgott, míg felszolgálták a meleg ételt, mármint a játékosoknak. A többieknek maradt a margarinnal vastagon kent zsemle.

A magyar kontingens helyi idő szerint négy óra előtt érkezett Trabzon repülőterére, ahol csak félórás várakozás után pecsételtek török vízumot az útlevelekbe. Mire minden csomag megkerült, tegyük hozzá, ez elég gyorsan ment, már az utcán várakozott a trabzoni (sport)sajtóhad színe java. Kamerával és fényképezőgépekkel rögzítették a Vidi-fiúk minden mozzanatát, Paulo Sousának most még idő híján nem járt különös bánásmód.

A Videoton busza sem kerülhette ki a hatalmas dugót, így a reptértől négy kilométerre levő távot, hiába a rendőri felvezetés, taxival gyorsabban tettük meg az MTVA riporterével, Knézy Jenővel. Trabzon első látásra nem a világörökség része, a befejezetlen, omladozó lakatlan téglaházak mellett nem úrifiúk sétálgatnak, jó, ha az ember karját nem verték le a taxiból az őrült motorosok. Mindenki mániákusan dudál, mintha élvezné a dugót, az irányjelző sem annyira ismert fogalom Trabzonban, és az sem különösebben meglepő, ha egy járókelő ad hoc jelleggel lelép az útra. Ellenben a belvárosban egyre másra ATM-automatákba botlunk, na, ez itt nagyon népszerű még akkor is, ha szemmel láthatóan tombol a mélyszegénység

Közben a Vidi-játékosok elfoglalták az ötcsillagos Zorlu Grand Hotel szobáit, hogy szusszanjanak egy keveset a (Fehérvártól számított) mai hatórás utazás után. Paulo Sousa csapatmegbeszélést tart az esti edzés előtt, ami a holnapi meccs időpontjában, kilenckor kezdődik. Ez lesz tehát az utolsó gyakorlás a nagy mérkőzés előtt, a FFT ott lesz a helyszínen, s beszámol mindenről.

szöveg: Szilágyi László

fotók: Takács József