Különös ízlésficamról árulkodott a választás, miszerint az 1973-ban komponált és a boldogságra a legritkább esetben alkalmas Presser Gábor hangja és a Miénk itt a tér című fáradt dünnyögés hergelje izgalomba a nézőket. Nem sikerült, nagyon nem
Aztán az első percben megijedtünk, mikor Robin Van Persie úgy hagyott le mindenkit, mintha a magyar védelem megállt volna, a második holland támadásból máris gólt kaptunk. Az utolsó pillanatban megsérült Arjen Robben helyett nevezett Jeremain Lens fejelt Bogdán kapujába. Érthetetlen, hogy Lipták és Juhász mit kóválygott az ötösön belül. Mint ahogy az is, hogy ilyen hendikepből milyen gyorsan tornázta vissza magát a meccsbe Egervári szerethető csapata. A végre a saját posztján játszó Gera Zoltán lábát húzták el a 16-oson belül. A büntetőt Dzsudzsák lőtte be, aztán rohant magát ünnepeltetni a táborhoz. A meddő játszadozás után újabb holland beívelést egy újabb holland gól követte: Bruno Martins Indi emelkedett a legmagasabbra és magányában bólintott egyet a kapunkba. Érthetetlen, hogy a kapitány miért próbálgatta hónapokon át, miért kísérletezett Korcsmár Zsolttal a középhátvéd posztján, amikor az első komoly tétmeccsen máris Liptákra cserélte. Szörnyű
A második félidő ugyanolyan rémesen indult, mint az első, amennyiben kapott góllal indultunk. Elek Ákos kaphat dedikált fapapucsot Jeremain Lenstől az önzetlen gólpasszért. Amit a diósgyőri védő, a kényszerből balbekket játszó Elek tett, arra nincs magyarázat. Ekkor mér bent volt Hajnal Tamás mégpedig az eddigi leggyengébb válogatott produkciójával előrukkoló Koman Vladimir helyén. Gera ment ki jobbra, Hajnal irányított, Dzsudzsák maradt a balon. Eleknek is megköszönte Egervári a látható szenvedést, Gyurcsó Ádám jött be és következett egy újabb átszervezés: Korcsmár maradt az egyedüli szűrő középpályás, előtte négyen indultak, elől maradt Priskin. És maradt az unalom is. 1-3 után még egy flegma Priskin-pörgetés, aztán tényleg semmi. Még egy gól oda, aztán elkezdett „szalaizni” a közönség, de Németh jött helyette, pontosabban a 11-est kiharcoló Gera helyett. A közönség egy része hazafelé sétálgatott, néhol fütty hallatszott. Így sodródtunk el a végéig, közben Huntelaar simán összehozhatott volna még néhány gólt. Megkegyelmezett. A magyar válogatott nem ezt tette a közönségével. Lehet, hogy miénk volt itt a tér, de nem mi játszottunk rajta
