Holnap helyezik el magyar földbe, a Szent István-bazilikában örök nyugalomra Kocsics Sándor, az Aranycsapat legendás jobbösszekötője hamvait. Az újratemetés alkalmából az Aranycsapat Alapítvány ismét kiadta Schlegel Oszkár: Volt egyszer egy csatár című könyvét, Perutek János menedzselésével.
Sajnos, a szerző nincs már az élők sorában, ő nem lehetett jelen a mai ünnepségen. Perutek felidézte ifjúkorát, amikor ha az utcán találkozott Puskással, Kocsissal, Grosiccsal vagy Buzánszkyval, kapott egy barackot a fejére, és el lehetett beszélgetni velük.
„Ma ilyesmi nem fordulhat elő, mert külföldön játszik az illető, vagy ha mégis itthon van, akkor olyan méretű kocsival közlekedik, hogy nem is merem megközelíteni” – világított rá Perutek az akkori és a mai idők közötti különbségére.
Borbély Zoltán, az MLSZ jogi és sajtóirodájának vezetője is megemlékezett a 68 válogatott mérkőzésén 75 gólt szerző „Kockáról”, felidézve spanyolországi becenevét, az „Aranyfejet”.
Grosics Gyula, az egykori játékostárs, az Aranycsapat kapusa feltette a kérdést: „Miért kellett három évtizednek eltelnie ahhoz, hogy Kocsis is magyar földben nyugodjék? Adja a Jóisten, hogy még ezer évig éljen ez a csapat a köztudatban, mert akkor lesz még Magyarország. Az a legfontosabb, hogy ez a haza a következő ezer esztendőben is létezzen Európában. Hogy ez így lehessen, ahhoz a magyar labdarúgásnak egy rövid időszaka is hozzájárult. És ebben az emlékezetben főszerepet kell játszania négy játékosnak – Puskásnak, Bozsiknak, Kocsisnak és Hidegkutinak -, akik az Aranycsapatból is a legjobbak voltak. Ha gólt kaptam, mindig a jobboldalról kaptam ” – jegyezte meg Grosics, a Fekete Párduc, az utolsó mondatnál odakacsintva Buzánszky Jenőre, aki azonnal replikázott: „Ha gólt kapott, mindig másra kente a felelősséget ”
Buzánszky Jenő is megemlékezett az egykori játszótársról: „Kocsis csak egy volt, örökké élni fog a szívünkben.”
A hallgatóságban ott ült Sándor Károly, Tóth II. József, Raduly József, Rudas Ferenc, Faragó Lajos, Várhidi Pál, az Aranycsapatban többször is pályára lépő kiválóságok, valamint egy korabeli – szerencsére ma is élő – krónikás, a 90 éves Vándor Kálmán.
Kocsishoz fogható gólszerzőt nem hordott a hátán a Föld: nemcsak a 68 válogatott mérkőzésen szerzett 75 gól, hanem a nemzeti mezben elért hét mesterhármas is páratlan, „Kocka” világcsúcstartó azok között, akik legalább 43 válogatott mérkőzésen szerepeltek 1,103-as hányadosával. Még Gerd Müller termékenységi mutatóját (62 meccsen szerzett 68 gól) is felülmúlja Kocsisé, nem beszélve az 1954-es világon szerzett 11 góljáról, amellyel természetesen gólkirály lett, s amelyet 5 meccsen érte el, a 2,2 es gólátlag a mai napig megdönthet)etlen világbajnoki csúcs.
