Régi-új Loki-kedvenc érkezett Debrecenbe

A DVSC bejelentette, hogy a Belgiumból visszatérő Czvitkovics Péter hároméves szerződést kötött a klubbal. Cicó nyilatkozott az FFT-nek.

Megnyugodtál?

Nem is voltam ideges – válaszolta az FFT-nek Czvitkovics Péter.

Azért nyilván jobb a közérzete a futballistának, ha van csapata

Értettem én a célzást, és persze, örülök, hogy ilyen gyorsan megoldódott a helyzetem.

Miért szakítottál a Kortrijkkal?

Mert úgy láttam, nincs esélyem beverekedni magam a csapatba. A felkészülési időszak nagy részében alapember voltam, az edzőmeccseken jól is ment a játék, dicsért az edző, de az előidény utolsó két hetében megváltozott a helyzetem. Egy fiatal tehetség felépült, s jött egy új igazolás is – mindketten elém kerültek a rangsorban. A bajnoki rajtot megelőző főpróbán mára lelátóra ültetett az edző...

Czvitkovics már letette a névjegyét Magyarországon...

Rákérdeztél, hogy mi a gondja veled?

Az elmúlt idényben többször is beszéltem a szakvezetővel, érdeklődtem, mi a probléma velem, miért nem kapok rendszeresen lehetőséget.

Mi volt a magyarázat?

Első időben azt mondta, nem vagyok elég agresszív, majd volt olyan észrevétele is, hogy lassan reagálok egyes szituációknál. Amikor kiigazoltam, mondtam, kellett idő, hogy felvegyem a ritmust, de lassú nem voltam sosem, ezt a statisztika is bizonyítja: az első tíz métert figyelembe véve a legjobb öt játékos között voltam. Mindegy, felesleges ragozni, éreztem, bármit is teszek, nem leszek kezdőjátékos.

Akkor tényleg nem volt más választásod: muszáj voltál lépni.

Maradhattam volna a fenekemen, és várhattam volna a havi fizetéseket, de annak ellenére, hogy korábban volt olyan kijelentésem, miszerint immár a pénz is motivál, kiderült, nekem fontos még a futball! Sosem voltam hasonló helyzetben, nem is kellemes, ha nem számítanak az emberre, de bennem még dolgozik a bizonyítási vágy.

Debrecenbe kellett jönni, hogy bizonyíthass?

Nyilvánvalóan kudarcként is felfoghatnám a hazatérést, vitathatatlan, hogy jobban is elsülhetett volna ez a külföldi kaland, ugyanakkor nem felejtettem el futballozni, sőt! Fejlődtem, sokat tanultam Belgiumban.

Például mit?

Belém verték azt a győzni akarást, azt a profi mentalitást, ami nem mindig volt rám jellemző – a belga srácoknál ugyanakkor ösztönös. Most bátran kimondom: legyen az lábtenisz, vagy sorverseny, én mindig nyerni akarok!

Mi szólt a debreceni visszatérés mellett?

Itt nem kell a beilleszkedéssel törődnöm, barátok közé kerülök, ismerem a környezetet, tudják, mire vagyok képes. Én is bízok magamban, hiszem, hogy velem erősödik a DVSC.

Emlékszem, viccesen azt mondtad, a Debrecen azért lehetett bajnok az előző idényben, mert eligazoltál. Most akkor hátradőlhetnek Fehérváron?

Nézd, az a Loki, amiben még játszottam, sok mindent elért, sokan, köztük én is, kicsit elkényelmesedtük, szükségünk volt a környezetváltozásra. Most viszont újult erővel térek vissza. Az pedig, hogy a Vidi megnyugodhat, azért sem igaz, mert a DVSC mellett az ETO is bajnokesélyes. Figyelemmel követtem az NB I-et, tisztában vagyok az erőviszonyokkal. Izgalmas szezon elé nézünk, úgy látom, most már egyik favorit sem utazhat úgy idegenbe, hogy biztos a három pont megszerzésében.

És neked bérelt helyed lesz a kezdőben?

Biztos helye senkinek sincs, de ha megfelelően teljesítek, megkapom a lehetőséget. Belgiumban játszottam mindkét szélen, középen, és a csatár mögött is, szóval ott igyekszem majd a legjobbamat hozni, ahol számít rám a mester. Eligazolásom óta Szakály Peti vette át a korábbi szerepkörömet, és remekül is teljesít, de ő is képes más poszton is kimagaslót nyújtani.

A válogatottban is régi-új csapattársad kapott esélyt. Te már lemondtál a nemzeti mezről?

Dehogy mondtam, szeretnék úgy focizni, hogy ismét számításba vegyen a kapitány. Senki ne képzelje, hogy levezetni jöttem haza! Meg szeretném mutatni a kétkedőknek, hogy sok van még bennem , és ha úgy adódik, ismét vállalnám a külföldi megméretést.

Előbb azonban a Honvéd jön.

Igen, rangadón térhetek vissza. Remélem, győztes meccsen. Rajtam nem fog múlni a Loki sikere. Mondom, Belgiumban megtanították: csak a győzelem elfogadható.