Suárez: Ha utaztunk, mindig Kocsis volt a szobatársam

Luisito Suárez Kocsis Sándor újratemetésének egyik díszvendége. A 77 éves aranylabdás (1960), mindmáig az egyetlen spanyol labdarúgó, akinek ez a büszke cím osztályrészül jutott, három évig, 1958 és 1961 között „Kocka” klubtársa volt. Suárez feleségével, s a Barça két további legendájával, Carles „Charly” Rexachkal és Josep María Fustével együtt érkezett meg Budapestre, no meg a Kocsis család 18 (!) tagjával.

FFT-Ch. Gáll András
2012. 09. 21. 15:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bácskai János, Ferencváros polgármestere dunai kirándulásra invitálta a vendégeket, a Gönyű hajó a Gellért térről indult, ennek fedélzetén nyilatkozott Suárez honlapunknak – a beszélgetés bővebb változatát a FourFourTwo magazin következő számában olvashatják.

 

 

Magától értetődött, hogy eljön egykori klubtársa újratemetésére?

Pontosítsunk: klub- és szobatársam! Sándorral rendszerint egy szobában aludtunk, amikor idegenben játszott a Barça, s mivel mindketten jövevények voltunk Barcelonában – én La Coruñából érkeztem, Kocsis Budapestről -, s a habitusunk is hasonló volt, szoros barátság alakult ki közöttünk. Egyébként Sándor 1966-ban is, amikor visszavonult, meghívott a búcsúmérkőzésére, és bár akkor már régen az Internazionale játékosa voltam, az első szóra ugrottam. Csak természetes, hogy most is jöttem.

Azt mondja, szoros barátság fűzte Kocsishoz. Milyen ember volt?

Csodálatos futballista, de még annál is csodálatosabb ember. Nem volt tipikus magyar – tudja, mifelénk olyan képzet él a magyarokról, hogy kitárulkozó, harsány, olykor dáridózó emberek, nos, Kocsis ennek pont az ellenkezője volt: visszahúzódó, zárkózott, otthonülő. De aranyból volt a szíve, akárcsak a feje, nem véletlenül hívtuk mi, spanyolok, Cabeza de Orónak, Aranyfejnek.

Mi jut eszébe először, amikor meghallja Kocsis Sándor nevét?

Az, hogyha felugrott fejelni, szinte megállt a levegőben, mintha szárnyai nőttek volna

 

Suárez és Kocsis talán legemlékezetesebb közös mérkőzése, az 1961. május 31-én a berni Wankdorf Stadionban játszott BEK-döntő, amelyen a Benfica 3-2-re legyőzte a Barcelonát. A katalánok két gólját Kocsis (fejjel) és Czibor (ballábas, a lécről bevágódó bombával) szerezte, a Barça csatársora így állt fel: Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Czibor.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.