A baloldali ellenzék „legtehetségesebb” embere, a mi Ferink újabb őszödi szösszenete

Egy rendkívül tehetséges, sötét gazember – ez a pontos és arányos mérleg a mi jó Ferinkről.

Ugyebár naponta azt állapítjuk meg, hogy Gyurcsány Ferenc az ellenzék (mínusz Mi Hazánk) igazi vezére, kiemelkedő tehetsége, ő az igazi irányítója a baloldali ellenzéknek.

De azt miért nem tesszük hozzá ugyanannyiszor, hogy Gyurcsány Ferenc a baloldali ellenzék legálnokabb, leghazugabb, legerkölcstelenebb, gátlástalan politikai szélhámosa, aki rengeteg ártott ennek az országnak?

Van tehát egy ember, aki „roppant tehetséges”, „karizmatikus”, csak éppen ezt a roppant tehetségét folyamatosan az ország, a nemzet kárára „hasznosítja”. Egy rendkívül tehetséges, sötét gazember – ez a pontos és arányos mérleg a mi jó Ferinkről.

Érdemes lenne így értékelni a nyilvánosság előtt Gyurcsányt – mert ha csak az első részét, a tehetségét hangoztatjuk úton-útfélen, akkor a fiatal generációk számára ez úgy jön le, hogy Gyurcsány az igazán rátermett ember a hatalomra, s mivel sok fiatal az Orbán-kormány távozását szeretné látni, ezért meggyőződésévé válik, hogy ezt csak és kizárólag Gyurcsánnyal lehet megvalósítani – például 2026-ban. Gyurcsány tehát a hős!

Ezt akarjuk elérni az állandó Gyurcsány-felmagasztalással?

Vagy mit?

Nem kellene már leállnunk a folyamatos és nyilvánvalóan cinikus álláspontunkkal?

Komolyan kérdezem.

Aktuálisan azért is, mert állandóan a képünkbe röhög, és elképesztő bejegyzéseket tesz közzé a közösségi oldalán. Olyanokat, amelyek után valóban kinyílik az ember zsebében a bicska. De vajon minek nyílik ki?

Legutóbb például a következőket írta – a plafon, jelentem, ismét a helyén maradt. (Milyen plafon ez? – kérdezem én.)

„Erkölcstelen hatalom csak erőszakkal tud rendet tartani az országban. Lehetne olyan kormányunk melyből sugároz a tisztesség. Lehetne olyan, melynek tagjai példát mutatnak erényből, becsületből, irgalomból. Nem ilyen kormányunk van. Erőszakoskodó kormányunk van. Parancsoló, züllött kormányunk van.”

Egyetlen dolgot kell csak tennünk ezzel a kisőszödi szöveggel.

Meg kell fordítanunk, mintha Gyurcsányról szólna, akiről mondjuk 2006 őszén, a rendőri brutalitások, szemkilövetések után egy akkori ellenzéki politikus így beszélt volna a parlamentben. Így olvassuk most újra a fenti idézetet.

És máris minden a helyén van.

Egyedül Gyurcsány nincs a helyén.

És még egyszer mondom: ha Ferikéről értekezünk, ne ájuljunk el mindig attól, hogy tehetséges. Jelzem: akkor lassan Sztálinról és Hitlerről is kénytelenek leszünk néhány jó szót szólni, hiszen kétségtelen tény, hogy a maguk nemében tehetségesek és sikeresek voltak.

És szörnyetegek.

Utóbbi mindegy?

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke (Fotó: MTI/Kovács Tamás)