Uniós pénzt kér a Mol az orosz olajól való leváláshoz

Műszakilag 2027 végére készen állhat az orosz kőolaj kiváltására a Mol, ám Bacsa György ügyvezető igazgató szerint a brüsszeli támogatás nélküli kényszerpálya súlyos áremelkedést és társadalmi elégedetlenséget szabadíthat rá Magyarországra és Szlovákiára.

A Mol százhalombattai finomítójának gazdaságosabb az orosz olaj Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet

Ezt mutatja a térkép

A kelet-közép-európai régió csővezetékes ellátottsága történelmileg jelentős lemaradásban van Nyugat-Európához képest. Az uniós statisztikák és az Európai Bizottság adatai szerint Oroszország részesedése a tagállamok teljes olajimportjából a 2021-es 27 százalékról mára mindössze két százalékra zsugorodott, és immár csak Magyarország, illetve Szlovákia vásárol jelentős tételeket a Barátság kőolajvezetéken keresztül. Bacsa György szerint ezt a földrajzi és infrastrukturális egyenlőtlenséget egy célzott európai programmal kellene orvosolni, amely a gáz-, az áram- és az olajhálózatok összekapcsolását egyaránt finanszírozná.

Nem mutatkozik hajlandóság

A brüsszeli fogadtatás azonban egyelőre meglehetősen hűvös. Anna-Kaisa Itkonen, az Európai Bizottság szóvivője elvi szinten ugyan nem zárta ki a fosszilis projektek megvitatását, ám szavaiból kiderült: a testületnek pillanatnyilag sem konkrét válasza, sem elkülönített forrása nincs a magyar vezetékbővítésre, csupán azt az elvárást ismételgette, hogy a tagállamok szüntessék meg az orosz olaj-, gáz- és LNG-importot. Ez a hozzáállás kísértetiesen emlékeztet a napokban felmerült berlini gázajánlatra, ahol szintén úgy várnák el hazánktól a drágább nyugati útvonalak igénybevételét, hogy a többletköltségeket teljes egészében a magyar gazdaságra terhelnék.

Az alternatívák nem kecsegtetőek

A kőolaj esetében a fizikai kiváltás kulcsa a Horvátország felől érkező Adria-vezeték lenne, ám a Mol és az állami tulajdonú horvát üzemeltető, a Janaf között évek óta tart a feszültség a szállítási kapacitások és a túlzott tranzitdíjak miatt. A magyar olajvállalat már az Európai Bizottság közvetítését is kérte a horvát szakasz kapacitástesztje körüli vitában, és hosszabb távon a Triesztből Németországba tartó TAL-vezetékhez való csatlakozást, valamint a Barátság vezeték ukrajnai, Brodi és Odessza közötti szakaszának újraindítását is szorgalmazza, ám ez utóbbi megodás kevéssé életszerű.

Amíg azonban ezek az alternatív útvonalak nem működnek versenyképes áron és megfelelő kapacitással, addig az orosz olaj elengedése egyetlen vezetékes monopolhelyzetből egy másik, jóval drágább függőségbe kényszerítené az országot – hiába bízott abban az új kormányzat, hogy a politikai engedékenységért cserébe Brüsszel majd kifizeti az átállás számláját.