– A kilencvenes évek elején játszódik a legtöbb története, még az utolsó, 2010-es kötet több novellája is a rendszerváltás időszakával foglalkozik. Mikor lép tovább?
– A következő kötetben már több mai történet lesz. Most sokkal nagyobb a mobilitás, mint akkoriban, így a következő könyvben lassan fel fognak bukkanni azok a figurák is, akik már nem Magyarországon, hanem mondjuk Németországban mennek tönkre. A mai vendégmunkás Erdélyből nem Magyarországra jön, csak átutazik. Megy a fejlett Nyugatra, rabszolgának. Ott jobban megfizetik, de ettől még belehalnak ebbe emberek, szétesnek a családok.
– Szintén öntől olvastam, hogy érdekesebbnek tartja az erdélyi irodalmat, mint a magyarországit. Miért?
– A magyarországi irodalmat jó ideje elég üresnek érzem. Az erdélyire egyébként is fogékonyabb vagyok, de úgy érzem, nagyobb súlya van azoknak az írásoknak, nyitottabban beszélnek az elmúlt rendszer történéseiről és a máról. Az olvasó számára is nagyobb súlyú az irodalom, sőt, van olvasói elvárás is, hogy jó legyen a mű. A felolvasóesteknek van közönsége, van tétje. Talán jobban megmaradt az az archaikus megközelítés, hogy az írott szónak becsülete van, és ez áthatja az egészet: amiről írnak, akik írják és azt is, amit írnak. Ott van a román kultúra is, ami kicsit nemzetközibbé teszi. Így talán kevésbé magába forduló az irodalom, mint az itteni. Magáért beszél az a tény, hogy mostanában Kolozsvárra mennek ki a magyarországi írók ösztöndíjjal vagy élni, mint például Cserna-Szabó András vagy Szálinger Balázs.
Igaz mesék a rendszerváltás veszteseiről
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar NemzetCsender Levente erdélyi író fókuszában pályája kezdete óta az elveszettek és a lecsúszottak állnak, az ő történetüket sűríti novellákba.
2012. 09. 21. 8:35
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en



